„Minden emberi tulajdonság örökölhető. Ezt már évtizedek óta tudjuk. Azt viszont néhány évvel ezelőttig senki sem tudta, hogy minden jellegzetességünkért a DNS részei felelősek. Mára a genetikusok több száz olyan DNS-kódot azonosítottak, amelyek statisztikai összefüggésben állnak fontos személyiségjegyekkel – egyebek között az intelligenciával, a depresszióra való hajlammal és a kockázatvállalási hajlandósággal. Az elkövetkező évtizedben több ezer személyiségjegy genetikai variánsát azonosíthatják. Ha így lesz, lehetővé válik, hogy megállapítsuk az egyes tulajdonságok genetikai hátterét, és ez forradalmasítani fogja a társadalomtudományokat” – foglalja össze a Wall Street Journalben Charles Murray szociológus és politológus Az emberi sokszínűség: a nem, a faj és az osztály biológiája című január végén megjelent könyvét.

A monográfia célja, hogy leszámoljon a társadalomtudományokon belül széles körben elfogadott nézettel, miszerint a nem, a faj és a társadalmi osztály pusztán társadalmi konstrukció, amelynek nincsen biológiai alapja. Murray több száz genetikai kutatás eredményét szintetizálja. Ami a nemek közötti különbségeket illeti, Murray azt állítja, hogy a férfiak és a nők kognitív képessége biológiai meghatározottságú, és nem pusztán társadalmi konvenció folyománya. A férfiaknak statisztikák szerint jobbak a matematikai képességei és a térlátása, a nők viszont szociális képességekben állnak jobban. Murray hasonlóan vélekedik a társadalmi rétegződésről is: úgy véli, hogy legalábbis részben a képességbeli és attitűdbeli különbségekre vezethető vissza. A könyv utolsó fejezetében pedig a rasszok – pontosabban a könyv szóhasználatában a leszármazási populációk – közötti genetikai különbségeket elemzi.

Murray szerint már most is meggyőző tudományos bizonyítékok vannak rá, hogy lényegében minden társadalmi és szociális különbség elsősorban a biológiai különbségekre vezethető vissza, és a környezeti tényezők csak kisebb mértékben felelősek értük. Minél többet tudunk meg a génekről, annál pontosabb képet kapunk az egyéni tulajdonságokról és képességekről. Ez pedig óriási hatással lesz a társadalomtudományokra, hiszen ha sikerülne pontosan felmérni az egyéni képességek genetikai alapjának potenciáját, akkor könnyebben azonosítani tudnánk, hogy milyen környezeti tényezők segítik vagy gátolják a bennünk rejlő értelmi és egyéb képességek teljes kibontakozását – véli Murray. Persze ehhez előbb a társadalomtudósoknak el kellene ismerniük a biológiai meghatározottság jelentőségét. Ami Murray szerint hamarosan be is fog következni, hála a rengeteg genetikai kutatásnak. Egy interjúban Murray arra is utal, hogy a genetika fejlődése mindannyiunk számára új erkölcsi dilemmákat vet majd fel, hiszen lehetőségünk nyílhat születendő gyermekeink képességeinek művi befolyásolására.

Cikke végén Murray elismeri, hogy állításai minden bizonnyal komoly bírálatokat fognak kiváltani, annak ellenére, hogy ezúttal sokkal óvatosabban fogalmaz, mint első jelentősebb művében, amelyben az intelligencia biológiai meghatározottságát és a különböző fajok közötti IQ-hányados statisztikai különbségét tárgyalta, és amiért jóformán kiátkozták a közéletből. Amikor három éve a társadalmi kettészakadás okait boncolgató könyvét ismertette, a Middlebury Egyetem diákjai rátámadtak, és kollégáját tettleg bántalmazták. Új könyvében már kiemeli, hogy a populációk közötti genetikai különbségek elhanyagolhatók az adott populáció egyedei között mérhető különbségekhez képest. Kitér rá, hogy a biológiai adottságok kibontakozását a rasszizmus és a szexizmus is befolyásolja. És azt is kifejti, hogy a különböző populációk közötti képességbeli különbségekből nem következik, hogy a jobb adottságokkal bírók felsőbbrendűek volnának – ahogyan az egyenlő emberi méltóság elvén sem változtatnak az egyének képességei közötti különbségek.

Mindez azonban nem védi meg Murrayt az éles támadásoktól. Ahogyan maga is számított rá, kritikusai a rasszizmus szálláscsinálójának bélyegzik. Parul Sehgal, a New York Times recenzense nemcsak a genetikai kutatások szelektív és ideológiailag elfogult felhasználásával vádolja, hanem Murray régebbi műveihez hasonlóan újabb könyvét is az ortodox konzervatív előítéletek igazolására tett meddő kísérletnek minősíti.