„Bari Weiss felmondása újabb bizonyíték rá, hogy a New York Times jelentősen szűkíti az elfogadható vélemények spektrumát” – állapítja meg Judith Miller a konzervatív City Journalben.

Bari Weiss centrista konzervatívként került a New York Times véleményrovatához, kifejezetten azzal a feladattal, hogy hozzon a lap liberális irányzatától eltérő nézeteket képviselő cikkeket. Néhány napja Bari a kiadónak címzett nyílt levélben jelentette be felmondását, mondván, hogy emberileg és szakmailag is ellehetetlenült. Úgy érezte, hogy már nem képviselheti szabadon a véleményét. Nézeteivel egyet nem értő illiberális baloldali kollégái ugyanis rendszeresen kritizálták, sőt lenácizták. „A Twitter vált a New York Times főszerkesztőjévé” – jegyezte meg Bari, utalva rá, hogy a mértékadó média is egyre inkább a közösségi média szektás tömegpszichózisát követi. Megemlítette, hogy pár hete egy republikánus szenátor véleményét közlő rovatvezetőjét lemondásra kényszerítette a szerkesztőség és az olvasók, hiába állt ki mellette kezdetben a kiadó. Bari szakmailag elfogadhatatlannak minősítette, hogy a New York Times egyre inkább silány Trump-ellenes propagandakiadvánnyá válik. Hozzátette, hogy a szakmányban publikált véleménycikkek és az elferdített beszámolók kártékonyak is, hiszen a baloldali elitet csak megerősítik meggyőződésében, viszont még inkább megnehezítik, hogy megértsék, mi vezetett négy éve Trump győzelméhez és a baloldal vereségéhez.

Miller szerint Weiss esete újabb bizonyítéka annak, hogy a liberális sajtó illiberálissá válik. Megemlíti, hogy a minap százötven tudós és újságíró, köztük Weiss, a Harper’s magazin hasábjain nyílt levélben tiltakozott a szólásszabadság liberális elvét elnyomó baloldali intoleráns véleménydiktatúra ellen. Igaz, a szöveg hosszú magyarázkodással kezdődik, nehogy még az aláírókra az a gyanú vetődhessen, hogy Trump elnököt nem tekintik elég kártékonynak, illetve, hogy ne rokonszenveznének az országszerte zajló tiltakozó mozgalmakkal. Mindenesetre őnekik (már Bari Weisst kivéve) nem kellett távozniuk állásukból. Nem úgy a konzervatív liberális Andrew Sullivannek, akit a héten a szó szoros értelmében kiutáltak a baloldali New York Magazintól. A Metazinból is ismert meleg katolikus szerző beszámolója szerint kollégái fellázadtak ellene. Azt mondták neki, hogy véleménycikkei „fizikai fenyegetést” jelentettek kollégáival szemben. Ez egyáltalán nem úgy értendő, mintha megfenyegette volna őket. Sőt, ő maga is Trump-ellenes nézeteket vall, támogatja a melegházasságot, a gazdagok adóztatását, a klímaváltozás elleni harcot, a könnyűdrogok legalizálását, a transzneműek egyenlő jogainak elismerését. A kultúrmarxista radikális baloldali szerkesztőség azonban tűrhetetlennek tartotta, hogy kritizálta a Black Lives Matter mozgalmat és az egyetemeken egyre erősebbé váló baloldali túlsúlyt és intoleranciát.

A dolog pikantériája, hogy Miller első kézből tudja, mit jelent az ideológiai ferdítés, sőt, a hírhamisítás. 2003-ban ugyanis még a New York Times munkatársaként számos cikkében valótlanul állította, hogy Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Cikkeinek szerepe lehetett abban, hogy a Demokrata Pártot és híveit sikerült meggyőzni az Irak elleni háború szükségességéről.

Cikkét még különösebb megvilágításba helyezi, hogy egyik kollégája szintén a cenzúrára hivatkozva hagyta el a City Journalt. Sol Stern veterán konzervatív publicista azért vette a kalapját, mert a City Journal nem közölt Trump-ellenes cikkeket, mondván, hogy nem időszerűek. Stern hosszú esszéjében arra világított rá, hogy a City Journal egyre vonalasabbá vált, és minden fontos kérdésben a Trump-kormány álláspontját támogatta, a kritikus hangokat pedig elfojtotta. Cikke végén Stern megjegyzi, hogy a liberális véleménydiktatúrát éles szemmel bíráló konzervatív kollégáinak éppenséggel a saját házuk táján is akadna söprögetni valójuk.

Egyelőre nem látni, hogy a mérsékeltek lázadásának nagy foganatja volna. Elvégre éppen az olvasók igényei miatt vált egyoldalúvá a média. Igaz, újabb eltanácsolásról sem érkezett hír – lapzártáig.