„Az amerikai elit azt hitte, hogy a történelmi fejlődés elkerülhetetlenül halad az amerikai modell világméretű győzelme felé, sőt, hogy e cél lényegében már meg is valósult” – állapítja meg Andrew A. Michta politológus, a George C. Marshall néhai vezérkari főnök és külügyminiszter nevét viselő németországi Biztonsági Tanulmányi Központ dékánja az American Interestben.

Paradox módon Amerika vezető osztályai, az értelmiség, a politikai és a gazdasági elit a kommunizmus összeomlásából olyan következtetésre jutott, amely a marxi teleológiára emlékeztet. Azt képzelte, és mindmáig azt hirdeti, hogy a kommunizmus fölött az amerikai liberális demokrácia diadalmaskodott. Ezzel szemben valójában technikai és anyagi fölénye segítette győzelemre Amerikát – írja Michta. Ebből pedig egyenesen következett volna, mi az amerikai kormányzat szent kötelessége: megőrizni és védelmezni, amit generációk munkája hozott létre. Ehelyett az értelmiségi elit nyitott világról álmodott, ahol automatikusan felülkerekednek az amerikai értékek, a gazdasági elit pedig terjeszkedni akart, s gyors ütemben szervezte ki az alapanyaggyártást a tengeren túlra. Az egyetemek, a nemzetközi bankházak és multik talaján új, nemzeteken átívelő üzleti arisztokrácia nőtt ki, amely úgy képzelte, hogy jólétét a világ végezetéig fenntartja majd az olcsó kínai munkaerő. Közben Kína szorgalmasan vásárolt magának befolyásos pozíciókat Amerikában, és nem csupán a Konfucius Intézetek hálózatáról van szó, hanem a nagyvállalatokról, a médiáról, a kutatóintézetekről és az egyetemekről is. Az elit egyetemek egymás után kaptak jelentős kínai támogatást és megrendeléseket, azzal a feltétellel, hogy nem bírálhatják Kína politikáját. Az elmúlt hat év során 115 amerikai felsőoktatási intézményhez összesen egymilliárd dollárnyi támogatás és megrendelés érkezett Kínából. Az elmúlt harminc évben Amerika átadta Kínának az amerikai technológia és ipar legjavát, és szüntelen képezte legjobb, és a technológiai cégekhez legszorosabban kötődő egyetemein a kínai tudósok és mérnökök tömegeit. Az Amerikában tanuló, nagyjából egymillió külföldi diák több mint egyharmada kínai. Jobbára természettudományi, matematikai és műszaki szakokon vesznek részt mesterképzésben vagy doktori képzésben.

Amerika az első olyan világhatalom, amely egy történelmi győzelem nyomán veszti el uralkodó pozícióját – állítja Michta. Ennek oka pedig az elit ideológia elvakultsága és önelégültsége. Ugyanaz a két tulajdonság, amely otthon is szétdúlja a társadalom egységét. Michta úgy érzi, hogy ez utóbbi megállapítás itt nem szorul magyarázatra, s tény, hogy a lapokban (s a Metazinban is) sok elemzés jelent már meg e tárgykörben.

A geopolitikai ősbűnre visszatérve Michta megállapítja: Oroszországról ideig-óráig még csak el lehetett hinni, hogy belátható időn belül átveszi a nyugati modellt, még ha aztán nem is lett így. Hanem hogy ennek a hitnek a kudarca után Kínáról is ugyanezt képzelték a legtekintélyesebb amerikai szakemberek és politikusok, az már „az elmebajjal határos”. Michta szerint ideje lenne belátni ezeket a hibákat, leszámolni az ideologikus gondolkodással, és visszatérni a régi jó amerikai pragmatizmushoz és hazafiassághoz. Hogy erre mennyi esélyt lát, azt nem tudatja az olvasóval.