„A nagy internetóriások jó cenzorok akarnak lenni. Csakhogy jó cenzor nem létezik” – olvassuk a hovatovább médiaguruvá avanzsált Niall Ferguson történész írását a Neue Zürcher Zeitung tárcarovatában. (A cikk angolul is elérhető.)
A cikk apropója az internetes óriáscégek, a Google, a Facebook, a Twitter és az Amazon egyre nagyobb hatalma, és az annak korlátozására született javaslatok. Ferguson felidézi, hogy az amerikai kongresszus trösztellenes albizottsága októberben hozta nyilvánosságra közel másfél éves vizsgálatának eredményét. A jelentés legfontosabb megállapítása, hogy a nagy internetes cégek (és az Apple) a piaci versenyt korlátozó módon működnek, ezért az államnak haladéktalanul be kell avatkoznia. (A jelentés a többségben lévő demokratapárti képviselők véleményét tükrözi, habár a republikánusok is elismerték, hogy változásra van szükség, ellenzik viszont a cégek feldarabolását és az egyéb drasztikus lépéseket.)
Ferguson szerint azonban nem egyszerűen a gazdasági erőfölényük miatt aggályos, hogy az internetes óriások túl nagyra nőttek, és ezért a trösztellenes törvény alkalmazása, amely akár a nagyvállalatok feldarabolását is előírhatja, nem is megoldás a problémára. A piaci túlsúly azért jelent társadalmi problémát, mert mára az internet vált az információáramlás fő csatornájává. Ma az amerikaiak kétharmada legalább részben a közösségi oldalakról tájékozódik, ötödük pedig a közösségi médiát nevezte legfontosabb hírforrásának. A fiatalok körében még magasabb az arány: a 18 és 29 év közöttiek fele, a harmincasok negyven százaléka elsősorban onnan tájékozódik.
Márpedig az internetes tartalomszolgáltatók visszaélnek a hatalmukkal. Ferguson felidézi, hogy a Twitter cenzúrázta a Biden demokratapárti elnökjelölt elleni korrupció-gyanút alátámasztó tényfeltáró cikket. Korábban több tartalomszolgáltató is korlátozta Trump elnök fiókját, és számos politikailag érzékeny ügyben lépett fel hasonlóan. Mint Ferguson megjegyzi, szinte mindig a republikánusokat sújtották a korlátozások. Mint a Metazinban annak idején szó volt róla, a demokraták már négy éve is a Facebookon és más internetes csatornákon át terjedő álhíreket tették felelőssé elnökválasztási vereségükért, és már akkor követelték az internetóriások állami megregulázását, de akkor tartalmi okokból, bár cenzúrát sürgetve, tartalomszabályozásnak hívták. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy a tartalomszolgáltatók megkerülhetetlen politikai szereplővé váltak, és elszívják a hirdetési bevételeket a kisebb szereplőktől, ami a média elsivatagosodásához vezet.
A bajok forrása a rossz médiaszabályozás – véli Ferguson. Az internetes tartalomszolgáltatók azért nőhettek ekkorára, mert a médiatörvény 1996-os módosítása értelmében nem viselnek felelősséget az oldalaikon közéttett felhasználói tartalmakért. Vagyis – szemben a televíziókkal és az újságokkal – nem büntethetők a törvénysértő tartalmakért és álhírekért. Ami akár még rendben is lenne, bár Ferguson megjegyzi, hogy a gyermekpornográfia és a terrorista oldalak viszonylagos sikeres kiszűrése mutatja, hogy hatékonyan tudnák szűrni a tartalmat, ha akarnák.
Az viszont már csöppet sincsen rendben, hogy mindeközben az internetes óriásokat megilleti a szólásszabadság magáncégekre vonatkozó alkotmányos védelme – folytatja Ferguson. Mivel magánkézben vannak, szabadon cenzúrázhatnak. Ilyenkor leveszik a semleges információközvetítői sapkájukat, és hagyományos médiaszereplőként szelektálni kezdenek a tartalmak között.
Ferguson szerint a trösztellenes törvény alkalmazása helyett a tartalomszolgáltatókat azzal kellene megregulázni, hogy felelőssé teszik őket a náluk megjelenő tartalomért. Egyúttal pedig meg kell fosztani őket a cenzúra jogától, hiszen közfeladatokat látnak el az információ továbbításával, és ezért elfogadhatatlan, ha saját szabályaik szerint szelektálhatnak.
Vagyis Ferguson mindkét sapkát elvenné az online tartalomszolgáltatóktól. Ez azonban aligha teremtene a mostaninál kevésbé ellentmondásos helyzetet. Hiszen Ferguson javaslata értelmében az online szolgáltatók nem szűrhetnék a tartalmakat, viszont felelősséget kellene vállalniuk értük.