„Hogy jöhetett élétre egy olyan új mozgalom, amely a legkülönfélébb csoportokat foglalja magában, szélsőjobboldali nacionalistáktól a védőoltástól gyermeküket féltő anyákig?” – kérdi Paolo Mezzetti a Sociologicamente honlapon.
Érdekes módon radikális baloldaliakat nem említ, pedig – mint a Metazin már a tavasszal beszámolt róla – köztük is akadnak tekintélyes vírustagadók.
Alig telik el olyan hét, amikor minden tiltás ellenére ne zajlana valamilyen tiltakozó megmozdulás valamelyik olaszországi városban a kormány járványügyi korlátozó intézkedései ellen. A szeptemberi római tüntetés volt a legnagyobb, ott is sokféle szervezet jelent meg, ugyanígy Riminiben is októberben: a szabad mozgás alkotmányos jogának megsértését rótták fel a hatóságnak.
Jacopo Scarpellini jogtudós azt feleli erre a Filodiritto honlapon, hogy a büntető törvénykönyv több hónapos börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik a járványügyi előírások iránti engedetlenségre uszítanak. Néhány ilyen ügyben volt már őrizetbevétel, indult nyomozás is, de a harc egészen személyes szinten is zajlik. Adele Di Costanzo huszonhét éves orvosnő a Facebook-oldalán közölte, hogy munkája közben elkapta a betegséget, nehéz heteken van túl, és figyelmeztette a fiatalokat, hogy ők is bajba kerülhetnek, ha nem vigyáznak. Erre fenyegető üzenetek árasztották el a postaládáját és a Facebook-oldalát.
Ezidáig nagyjából világos volt, hol húzódnak a nagy társadalmi frontvonalak, amelyek két oldaláról kígyót-békát kiabálnak egymásra az emberek. Egyszerre azonban azt tapasztalni, hogy a vírustagadónak nevezett táborhoz, amely éppoly szenvedélyes, mint az eddig ismertek, mindkét oldalról csatlakoznak hívek, és még az oldalakon kívülről is. Kezdetben csakugyan azok voltak köztük többségben, akik egyszerűen nem hittek a COVID-19 létezésében. Ma azonban sokféle embert sorolnak ide: azokat is, akik a gyógyszerezést tartják károsnak, azokat is, akik elvből elleneznek minden védőoltást, és azokat is, akik szerint a szabad mozgás korlátozása nem célravezető.
A vírustagadó elnevezés persze alkalmat ad arra, hogy mindezeket egy kalap alá vegyék, és biztos lélektani profilt állítsanak fel róluk. Félnek, szoronganak, és emiatt nem vesznek tudomást a nyilvánvaló tényekről. A vírustagadó elméjében az érzelmekkel összefüggő agyterület veszi át az irányítást, és a homloklebeny csak racionalizálja azt, amit az érzelmek diktálnak – idézi Eric Miller neurobiológust a Wise Society olasz kiadása.
A Great-Barrington-i Nyilatkozat szerzői azonban tudósok, nem paranoiás tudatlanok. Azt javasolják, hogy szelektív legyen a korlátozás. A fiatalokat hagyják mozogni, az időseket viszont szigeteljék el tőlük. Így megfertőződik majd a népesség 60 százaléka, ezzel kialakul a nyájimmunitás, és vége lesz a járványnak. Csakhogy még Svédország is felhagyott a nyájimmunitás-kísérlettel, miután e módszerrel nyárig a lakosság 10 százalékánál több egyetlen városban sem fertőződött meg – veti ellen Viviana Couto Sayalero a Medium hasábjain. Hozzáteszi, hogy Olaszországban a 65 év felettiek a lakosság 22 százalékát teszik ki, nélkülük tehát a többiek mintegy 90 százalékának kellene elkapnia a betegséget a nyájimmunitáshoz, ráadásul, mivel generációk laknak egy fedél alatt, ezzel a módszerrel kifejezetten elvinnék az idősekhez a vírust. Mindenesetre ez már nem harc, hanem értelmes vita.