„Ez az identitásvita sokáig meghatározó lesz” – kommentálja Stephan Detjen, a német közszolgálati rádió vezető szerkesztője a német szociáldemokrata pártban kirobbant vitát.
A lavinát Wolfgang Thierse egykori Bundestag-elnök indította el, amikor nagy visszhangot kiváltó cikket közölt tőle a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Thierse, aki két évtizeden át állt az SPD irányvonalát meghatározó Alapértékek Bizottság élén, és korábban az NDK demokratikus ellenzékének vezető alakja volt, élesen kritizálta a baloldali identitáspolitikát. A rasszizmussal, a gyarmati örökséggel és a genderrel kapcsolatos radikális baloldali nézeteket megosztónak, és a szociáldemokrácia alapértékeivel összeegyeztethetetlennek nevezte. Thierse gondosan elhatárolta magát az etnikai homogenitás elvétől, amely szerinte a jobboldali nacionalisták programja, de egyúttal naivnak és károsnak nevezte a baloldali butik-multikulturális nézeteket is, amiért a sokszínűséget önértéknek, sőt célnak tekintik. „A Németországra is egyre inkább jellemző etnikai, kulturális, vallási és világnézeti sokszínűség nem idill, hanem a viták és a konfliktusok potenciális forrása.”
Thierse az elbizakodottság jelének nevezte, hogy a baloldal átengedte a hazaszeretet, a nemzeti kultúra témáit a jobboldalnak, és „konzervatívnak, reakciósnak vagy egyenesen rasszistának” bélyegzett mindenkit, aki ilyesmit képviselt. A társadalmi szolidaritáshoz ugyanis elengedhetetlen az összetartozás érzése. „A nagy társadalmi átalakulások idején különösen nagy igény mutatkozik a szociális és kulturális otthonosság biztonságára. Erre az igényre adott egyik lehetséges válasz a nemzet. Elitista arrogáns ostobaság ezt nem elismerni.” Thierse emlékeztetett rá, hogy a kisebbségek egyenjogúságát, a származási és a státuszbeli különbségek csökkentését a nemzetállami keretek tették lehetővé.
Az összetartozást megalapozó közös, befogadó nemzeti kultúra csak párbeszéd és kompromisszumok útján jöhet létre, és csak úgy, ha a kisebbség is tiszteletben tartja a többség értékeit és érdekeit. Thierse ezért élesen bírálta a baloldali sérelmi identitáspolitikát, mivel a megosztást szolgálja, nem pedig az egységet. Kitért rá, hogy a transznemű személyes névmások használata ellehetetleníti a normális párbeszédet, és bírálta a múlt kigyomlálását célzó törekvéseket, arra figyelmeztetett ugyanis, hogy a múltat nem kiradírozni, hanem értelmezni kell. „A történelem megtisztítása és eltüntetése eddig a diktátorok, az autoriter rezsimek, a vallási és egyéb ideológiai fanatikusok jellemzője volt, nem pedig a demokratáké.” Thierse megemlítette, hogy a baloldali politikai korrektség eltörléskultúrája ellentétes a felvilágosult racionális gondolkozással – sőt, a demokráciával is. Hozzátette, hogy a minden fehért bűnösnek nyilvánító intézményi rasszizmus képviselői a szélsőjobb malmára hajtják a vizet azzal, hogy a mérsékelteket is elriasztják. Egy interjúban ezt kiegészítette azzal is, hogy az identitáspolitika felkarolásával a baloldal a kétkezi munkásokat és a kisebbségeket is elidegeníti, amit jól mutat, hogy a török bevándorlók többsége ma már a kereszténydemokratákat támogatja.
A cikk hatalmas felháborodást váltott ki az SPD LBGTQ mozgalmában: az aktivisták reakciós jobboldalinak nevezték Thiersét, felidézve, hogy évekkel korábban védelmébe vette azokat, akik elutasítják a melegházasságot. A párt vezetői ennek hatására szégyenletesnek nevezték Thierse véleményét, amin megint mások felháborodtak és cenzúrát kiáltottak. Volt, aki Thiersét nyafogó fehér heteró öregembernek nevezte, aki áldozatként akar tetszelegni, hogy ezzel fedje el saját privilegizált hatalmi helyzetét.
De sokan a párton belül is kiálltak mellette. Egyebek között Gesine Schwan, az SPD Alapértékek Bizottságának jelenlegi vezetője is védelmébe vette Thiersét, sőt, fordított rasszizmusnak nevezte, és hozzá hasonlóan kritizálta az identitáspolitikát felkaroló baloldali politikát.
Olaf Scholz, a szociáldemokraták kancellárjelöltségének várományosa viszont békíteni próbált, és mindenkinek tiszteletet követelt. Detjen úgy látja, nem sok sikerrel. Szerinte ugyanis az identitáspolitika nem egyeztethető össze a hagyományos szociáldemokrata értékekkel. A német baloldalon generációváltás zajlik, és a pártvezetés már letette a voksát az identitáspolitika mellett, abban a reményben, hogy ezzel sikerül visszacsábítania a haladó gondolkodású fiatalokat a baloldali identitáspolitikát felkaroló Linkétől és a Zöldektől. Hasonló következtetésre jut a Die Weltben Alan Posener, aki szerint az indentitáspolitika átvételével a szociáldemokraták végleg feladták identitásukat, és saját sírjukat ássák.