„A gyerekek nemváltását nem orvosi és pszichiátriai kutatások eredményével támasztják alá, hanem ideológiai alapon támogatják. A viszonylag újkeletű ideológia szerint az egyénnek, korától függetlenül, jogában áll az identitásával kapcsolatos fontos döntéseket meghoznia – még akkor is, ha ezek veszélyesek” – írja Bruce Bawer publicista és melegjogi aktivista a City Journalben.
A cikk apropója Rob Hoogland kanosszája, amely az egész világsajtót bejárta. A kanadai férfi évekig harcolt és próbálta jogi úton megakadályozni lányának nemváltását. A nemi diszfória jelei először a kislány 10 éves korában jelentkeztek. A gyerek 11 évesen már fiúnak tekintette magát, egy évvel később már nyíltan fel is vállalta ezt az iskolában. A szülők erről nem tudtak. Ám a gyerek ezek után is lelki problémákkal küzdött, egyebek között depresszióval. Az apuka ezt kamaszpanasznak és szerelmi bánatnak tekintette. A kislányt kezelő pszichiáter viszont nem: amint a gyerek betöltötte a 14. életévét (a szülők szerint egyetlen rövid konzultáció után), azonnal hormonkezelést javasolt. A szülők ezt meg akarták akadályozni. De nem jártak sikerrel, mivel a hatályos gyerekvédelmi törvények értelmében a szülő nem tagadhatja meg gyermekének az orvos által javallott kezelését. Sőt, a gyerek személyiségi jogainak védelmében abban is megakadályozták őket, hogy a vizsgálatok orvosi dokumentációjához hozzáférjenek.
A bíróság nemcsak elutasította a szülők kérését, hogy megakadályozzák, majd amikor ez nem sikerült, leállítsák a nemváltást, hanem ráadásul Rob Hooglandot őrizetbe vették. Az indok: családon belüli erőszakot követett el, és maradandó lelki sérülést okozott gyermekének azzal, hogy nyilvánosan és a magánéletben is következetesen hímnemű személyes névmással utalt a nemváltáson áteső gyerekre. Az apa ezután arról már lemondott, hogy a most 16 éves, immár szakállat növesztő gyerek nemváltását visszafordítsa, a harcot azonban nem adta fel, mondván, hogy legalább más szülőkön szeretne segíteni.
Bawer szerint a kanadai joggyakorlat felelőtlen és kártékony. Abigail Shriermelnek a Metazinban is szemlézett könyvére és egyéb kutatásokra hivatkozva állítja, hogy a nemi diszfóriában szenvedő gyerekek problémáit a nemváltás az esetek többségében nem enyhíti. Az öngyilkossági kísérletek aránya a nemváltás után sem csökken, és a többség egy idő után visszatér biológiai neméhez. (Igaz, a nemváltás támogatói is kutatásokra hivatkoznak, amelyek viszont éppen az ellenkező következtetéseket vonják le.) Bawer szerint mindenesetre a rendelkezésre álló tudományos ismeretek alapján egyáltalán nem állítható, hogy a nemváltás megoldja a tinédzserek diszfóriáját, az viszont igen, hogy a hormonkezelés visszafordíthatatlan egészségkárosodást okoz.
De a kanadai gyakorlat nemcsak egészégügyi szempontból problematikus. Bawer hajmeresztőnek tartja, hogy labilis tinédzserek szülői beleegyezés és kellő mérlegelési idő nélkül dönthetnek ilyen drasztikus beavatkozásokról. Nem mellesleg az orvosokat is felelősség terheli a nemváltó tinik számának drámai megugrásáért. Sokak szerint a nemváltást támogató szemlélet mögött a gyógyszergyártók és a pszichiáterek üzleti megfontolásai állnak, Bawer azt hiszi azonban, hogy a kanadai orvosok inkább ideológiai alapon bátorítják a nemváltást. Felidézi, hogy az Egyesült Királyságban decemberben precedensértékű ítélet született az ügyben: a bíróság kimondta, hogy a kiskorúak nemváltása csak nagyon körültekintő vizsgálatok után, hosszú mérlegelési idővel és úgy is csak kivételes esetben kezdhető el. (A pert indító Keira Bell 16 évesen hormonkezelésen, majd 20 évesen masztektómián esett át, ám később megbánta a nemváltást.)
Hoogland esete nem egyedi. Jól mutatja ezt, hogy a Quillette magazin külön rovatot indított a nemváltás dilemmáival szembesülő összetört és tanácstalan szülőknek. Az Egyesült Államokban pedig egyre-másra próbálják tagállami szinten korlátozni a kiskorúak nemváltó hormonkezelését. Igaz, egyelőre csak kilenc államban van előkészületben ilyen törvény.