„Vajon a munkások úgy járnak majd, mint egykori sorstársaik, akik a szűkösséget kihasználva harcoltak ki jogokat és magasabb béreket, avagy éppen ellenkezőleg, még inkább kizsákmányolttá válnak?” – teszi fel a kérdést David Dayen, az American Prospect szerkesztője.
Mint más fejlett országok, Amerika is súlyos munkaerőhiánnyal küzd. A legfrissebb felmérések szerint havonta több mint négymillióan mondanak fel, ami az összes alkalmazásban álló 3 százaléka. Különösen az alacsony fizetésű kétkezi munkások hagyják ott állásukat: a vendéglátásban a havi statisztika szerint minden 15. dolgozó kilép. Egy augusztusi felmérés szerint az összes munkavállaló 55 százaléka tervez új állás után nézni egy éven belül.
A felmondási hullám súlyos nemzetgazdasági következményekkel jár, mivel sokan nem váltanak, hanem elhagyják a munkaerőpiacot. Jerome Powell jegybankelnök a megugró inflációt egyebek között azzal magyarázta, hogy több, mint négymillió amerikai máig nem tért vissza a munkaerőpiacra. A kevesebb dolgozó miatt akadozik a beszállítás és a termelés, ráadásul a munkaerőhiány miatt gyorsan nőnek a bérek, ami ár-bér spirál kialakulásával fenyeget.
Közgazdászok „a nagy felmondás” nevet adták a jelenségnek. Egyes elemzők kulturális okokkal magyarázzák. Szerintük a fiatalabb nemzedékek eltávolodtak a protestáns etikára épülő amerikai munkakultúrától. Piacpárti közgazdászok szerint szó sincs ilyesmiről: a felmondási hullám oka az állam túlzott gazdasági szerepvállalása, a túlzottan bőkezű segélyek, a magas adók és a magas járulékok, illetve a túlszabályozás. Baloldali közgazdászok erre azt vetik ellen, hogy a munkanélküli segélyek egyáltalán nem csökkentik a munkavállalási kedvet. Ők azt olvassák ki az adatokból, hogy leginkább az alacsony megbecsültségű szektorokból távoznak a dolgozók. Vagyis éppen a kiszolgáltatottság és a jóléti háló hiánya miatt menekülnek az alulfizetett kétkezi munkások. Hozzáteszik, hogy a járvány is rontott a helyzeten, hiszen éppen ezen szektorban volt a legtöbb megbetegedés és haláleset. A bevezetőben említett Dayen mélyinterjúk alapján úgy látja, hogy valóban az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények, egyebek között az állandó megfigyelés miatt hagyják ott sokan a kétkezi munkát.
A felmondáshullám és az egyre nagyobb munkaerőhiány miatt a cégek valósággal kapkodnak az emberek után. A felvételi elvárások egyre alacsonyabbak, és a jelentkezők egyre jobb feltételeket, mindenekelőtt magasabb bért tudnak maguknak kialkudni. Dayen szerint a helyzet nagyban hasonlít a 14. századi Anglia pestisjárványok utáni viszonyaira. A magas halálozás miatt a jobbágyok a korábbinál jelentősen jobb feltételeket tudtak kicsikarni a földbirtokosoktól. Legalábbis egy időre. Aztán a nemesek a királyság segítségével javítottak saját alkupozíciójukon. Kötelezővé tették a munkát, és törvényben korlátozták a béreket, a munkanélküliséget pedig büntették. De aztán a parasztfelkelések még a század vége előtt elérték a jobbágyfelszabadítást. Később a munkaerőhiány nagyban hozzájárult a feudalizmus leáldozásához. Igaz, az iparosodás során a 19. században aztán megint szegénytörvényeket hoztak, hogy letörjék a béreket és dologházakba kényszerítsék a munkásokat. Dayen szerint az ilyesmitől azonban ma nem kell tartani, ezért valószínűbb, hogy a munkaerőhiány nyertesei a munkavállalók lesznek, különösen a kétkezi munkások.