„A robotapokalipszis már elkezdődött. De máshogyan néz ki, mint ahogyan azt korábban képzeltük” – írja Emily Stewart a Vox magazinban.

Az optimisták azt remélték, hogy a robotok majd elvégzik helyettünk a nehéz és unalmas munkát. A pesszimisták viszont attól tartottak, hogy a harmadik technológiai forradalom hatására csökken a munkahelyek száma, és az állandósuló munkanélküliség a nagyvállalatok hatalmát és vele a kizsákmányolást növeli.

Stewart szerint az optimistáknak csak kis részben lett igazuk. A munkával eltöltött idő alig csökkent, és egyes kutatások szerint a hétköznapok megkönnyítését hivatott technológiai fejlesztések is inkább csökkentik, mintsem növelik a szabadidőt.

Ám a pesszimisták várakozása sem teljesen igazolódott be – folytatja Stewart. A modern technikát ugyanis nem csak a gépies munkafolyamatok kiváltására, hanem azok hatékonyabbá tételére használják. A mobiltelefon és az egyéb modern kütyük az alkalmazottak minden korábbinál nagyobb megfigyelését és kizsigerelését szolgálják. Stewart példák tömkelegével szemlélteti, hogyan használják a nagyvállalatok a technikát dolgozóik hatékonyságának növelésére. A futárcégek nyomkövetővel ellenőrzik dolgozóikat és minden elvesztegetett másodpercet szóvá tesznek. Egyre inkább elfogadott gyakorlat az irodai alkalmazottak folyamatos videokamerás megfigyelése. A modern hajcsártechnológia kiaknázásában élen járó Amazon kézbesítői már vécére sem mernek kimenni, inkább üvegekbe vizelnek a norma teljesítése érdekében. A dolog pikantériája, hogy a modern megfigyelés és a mesterséges intelligencia alkalmazása sokszor egyáltalán nem növeli a hatékonyságot. Ez persze eddig sem zavarta a tudományos munkaszervezésből élőket, hiszen számukra a mégoly kevéssé hatékony menedzsment feladat is munkahelyet teremt.

Arról nem is beszélve – teszi hozzá Stewart –, hogy a gépesítés gyakran nem a legegyszerűbb munkafolyamatokat érinti. Minél több szakértelmet igényel egy munka, annál nagyobb hasznot hajt, így annál inkább megéri robotokkal végeztetni. A betanított munkások olyan keveset keresnek, hogy nem is éri meg őket gépekkel kiváltani. Ez pedig ahhoz vezet, hogy az emberi kétkezi munka a kevésbé megfizetett munkák irányába tolódik el, ami pedig a proletarizáció előszobája.

A gépesítés káros mellékhatásai azonban nem szükségszerűek – teszi gyorsan hozzá Stewart. Az államnak lenne hatékony eszköze a munkások érdekeinek védelmében fellépni. Ehhez persze hajlandónak kellene lennie arra is, hogy vállalja a konfliktust a nagyvállalatokkal.