„A klasszikus irodalom nem ’halott fehér férfiak műveinek gyűjteménye’. A ’nagy könyvek’ olvasása nem elitista és eurocentrikus tevékenység. Épp ellenkezőleg: olyan kincs, amelynek minden munkás számára hozzáférhetőnek kellene lennie” – olvassuk a radikális baloldali Jacobin magazinban Liza Featherstone recenzióját Roosevelt Montás irodalomtudós Mentsük meg Szókratészt című könyvéről.

A baloldali egyetemi kultúrharcosok már évtizedek óta háborúznak a klasszikus műveket és szerzőket bemutató előadások és szemináriumok ellen. Már a hatvannyolcasok generációja is a nyugati imperializmus és kulturális felsőbbrendűség jeleit vélte felfedezni a „nagy könyvekben”, és szenvedélyesen harcolt a nyugati kulturális kánon legfontosabb műveivel foglalkozó kurzusok ellen. A kortárs woke kultúrharcosok még náluk is messzebbre mennek. A nyugati klasszikusokat előszeretettel vádolják rasszizmussal, nőgyűlölettel és a szexuális kisebbségek iránti érzéketlenséggel. Mint arról a Metazin is beszámolt, a kritikai rasszelmélet nevében követelik a klasszikusok oktatásának dekolonizációját, vagyis a mai mércével bántó nyelvezetű művek lecserélését nem nyugati szerzők és nők munkáira, ezzel is érzékenyítve a közönséget a kulturális sokszínűség és a szerintük elnyomott kisebbségek iránt.

Az egyetemi kultúrharcban a klasszikusok oktatásának védelmezői jellemzően jobboldaliak – jegyzi meg Featherstone. Ők Allan Bloom nyomdokában járva attól tartanak, hogy a klasszikusok eltörlése a nyugati civilizáció alapjait gyengítheti meg, és alássa a demokratikus rendet. Montás azonban baloldaliként veszi védelmébe a nagy könyvek tanulmányozását. Marxista aktivista apjának hatására kezdett olvasni, majd szegény latin-amerikai bevándorlócsalád gyermekeként a hátrányos helyzetű diákokat segítő ösztöndíjjal szerzett egyetemi diplomát. A nyugati kultúra klasszikusainak tanulmányozása megváltoztatta életét: segített traumáinak és nehéz helyzeteinek feldolgozásában. Könyvében, amelyről a piacpárti konzervatív Wall Street Journal is elismerőleg szól, arra mutat rá, hogy az irodalom és a bölcselet klasszikusaiban talált menedéket és válaszokat életének problémáira.

Montás nemcsak azért támogatja a klasszikusok tanulmányozását, mert az olvasott ember könnyebben képes kiemelkedni a szegénységből. Túl az anyagi hasznon, a nagy könyvek segítenek megtalálni a választ az élet nagy kérdéseire. Az ilyen útmutatásra és lelki támaszra mindenkinek nagy szüksége van, de különösen hasznos a kétkezi munkáscsaládok fiataljainak (főleg, ha Montáshoz hasonlóan nem vallásosak, vagyis nincs hitbéli fogódzójuk). De a gazdagabbak is sokat tanulhatnak belőlük, hiszen erősítik bennük az emberiesség és az egyenlőség iránti elköteleződést. Ezért nemcsak a bölcsészeknek, de minden diáknak foglalkoznia kellene velük, éspedig már a középiskolában – írja Montás könyve kapcsán Featherstone.