„Ha tanszékük léte a tét, az egyetemi radikálisok vonalas humanistává válnak” – olvassuk Geoff Shullenberger összehasonlító irodalomtörténész cikkét a Chronicle of Higher Education felsőoktatási magazinban.

A koronavírus súlyos válságot okoz a felsőoktatásban. A jelentkezők száma csökken, a gazdasági megszorítások részeként tanszékeket zárnak be és oktatókat bocsátanak el. Ahogyan korábban is, a megszorítások most is a bölcsész- és a társadalomtudományi szakokat sújtják nagyobb mértékben. Ami sokak számára nem meglepő, hiszen a köztudatban az a tévképzet él, hogy bölcsészdiplomával nehezebb álláshoz jutni.

Shullenberger azonban nem is a munkaerőpiaci keresletben keresi a magyarázatot. Hanem arra mutat rá, hogy a bölcsészek és a társadalomtudósok évtizedek óta maguk ássák alá szakmájuk tekintélyét. Az egyetemeken divatossá, sőt, hovatovább uralkodóvá vált a szemlélet, amely a klasszikusokat, a magaskultúrát és a nemzeti történelmi kánont a faji elnyomás, a kapitalista kizsákmányolás és a gyarmatosítás legitimációs eszközének tekinti. Ha így van, és a kultúra, a történelem és általában az értékek csak hatalmi kérdések, akkor nincs is szükség bölcsészekre. Amikor viszont tanszékük felszámolásának réme kísért, a radikális kultúrkritikus oktatók hirtelen a hagyományos értékek és a kultúra nevében tiltakoznak, mondván, hogy a kultúra egyetemi oktatása az értékes és boldog egyéni élethez és a demokráciához is elengedhetetlen.

Shullenberger megjegyzi, hogy a radikális kultúrkritikát megfogalmazó bölcsészek és társadalomtudósok nem eltörölni, hanem megváltoztatni akarják tudományterületüket: a történelmi méltányosság és az egyenlőség nevében dekolonizálnák a szerintük rasszista és elnyomó szemléletet . Erre Shullenberger azonban esélyt sem lát, hiszen a tananyag sokszínűbbé tétele rendkívüli erőforrásokat igényelne. Külön pikantériája a dolognak, hogy a piacorientált szemléletet amúgy elutasító bölcsészek maguk is kénytelenek beszállni a versenybe, hiszen fennmaradásukhoz elengedhetetlen, hogy tandíjbevételre tegyenek szert.

A helyzetet tovább súlyosbítja a diplomások túltermelése. Mára már doktori fokozattal is egyre nehezebb egyetemi állást szerezni. Ez viszont még inkább elriasztja a fiatalokat a továbbtanulástól, ami újabb tanszéki bezárásokhoz, elbocsátásokhoz és „nyilvánvaló halálspirálhoz” vezet.