„Közel két évszázada siránkozunk a bíróságok pártossága miatt. Nem kellene már belenyugodnunk, hogy a Legfelsőbb Bíróság mindig is a politika játszótere volt és az is marad?” – kommentálja Jack Shafer a Politico magazinban az amerikai Legfelsőbb Bíróság körül fellángolt vitákat.
Stephen Breyer alkotmánybíró január végén jelentette be visszavonulását. Breyert, aki a jelenleg konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság három liberálisának egyike, még Clinton elnöksége alatt választották a testület tagjává. Bár akad, aki reménykedik benne, hogy sikerülhet a republikánusok által is támogatható jelöltet találni, az elemzők többsége durva, átpolitizált harcra számít. Az elmúlt három évtized alkotmánybírói kinevezései is pártos megosztottságot vetítenek előre. Egészen 1968-ig nem is számolták a szavazatokat, hanem közfelkiáltással választottak legfelsőbb bírákat a szenátusban. A második világháború utáni jelöltek zömét kétpárti támogatással, több alkotmánybírát ellenszavazat nélkül választottak meg. 1994-ben Breyert is – 87:9 arányban. Azóta azonban szinte minden kinevezés esetében pártállás alapján szavaznak a szenátorok.
Mivel a Demokrata Pártnak többsége van a szenátusban, Breyer utódjának megválasztásához nem szükséges a republikánus szenátorok támogatása. Korábban ugyan a szenátus kétharmados támogatása kellett az alkotmánybírókról való szavazás elrendeléséhez, ám a demokraták már 2013-ban, a republikánusok pedig 2017-ben megkerülétk a szabályt és kiiktatták a kisebbségi obstrukció lehetőségét, hogy aztán egyszerű többséggel dönthessenek az alkotmánbíró személyéről.*
Elemzők jobb- és baloldalon attól tartanak, hogy a jelölés körüli pártos viták tovább rombolják majd a Legfelsőbb Bíróság tekintélyét, és vele a demokratikus intézményrendszerbe vetett közbizalmat, aminek veszélyére egyebek között a most leköszönő Breyer bíró is felhívta a figyelmet tavaly megjelent A bíróság tekintélye és az átpolitizálódás veszélye című monográfiájában.
Ezért a mindenkori többség és a jelöltek igyekeznek fenntartani a látszatot, hogy a Legfelsőbb Bíróság tagjai a pártok fölött állnak, és kiválasztásukat nem politikai szempontok határozzák meg, hanem a szakértelem. Biden elnök kijelentette, hogy fekete nőt szeretne Breyer helyére. Aligha kétséges, hogy olyan jelöltet keres, aki következetesen képviseli a liberális értékeket a republikánus többséggel szemben. Ami nem is meglepő, hiszen a Legfelsőbb Bíróságnak számos kulcskérdésben, egyebek között az abortusz korlátozásával, a pozitív diszkriminációval, a fegyvertartással és a kötelező oltásokkal kapcsolatban is állást kell foglalnia a közeljövőben.
Shafer szerint ideje lenne szembenézni azzal, hogy az alkotmánybírókat szükségképpen politikai alapon választják ki. Az elnök olyan jelöltet nevez meg, aki közel áll hozzá ideológiai tekintetben, a szenátus csak pártszimpátia alapján szavaz, a megválasztott bírák pedig szinte sosem térnek el az ideológiai vonaltól az ítéletekben, főleg nem a leginkább megosztó ügyekben, és általában még a visszavonulásukat is úgy időzítik, hogy saját oldaluk választhassa meg utódjukat. Már a 19. században is pártos viták jellemezték a bírák megválasztását. Roosevelt elnök pedig megpróbálta a Legfelsőbb Bíróság kibővítésével elérni, hogy többségbe kerüljenek az őt támogató bírák (többen erre ösztönzik Biden elnököt is a konzervatív többség megszüntetése érdekében).
Mint arra mások is rámutattak, a Legfelsőbb Bíróság átpolitizálódása a törvényhozói hatalom meggyengülésének folyománya. A korábban meglehetősen passzív, és a törvényhozásba csak nagyon ritkán beavatkozó bíróság egyre több ügyben határozott, így csökkent a kongresszus szerepe, és politikai szempontból döntővé vált a Legfelsőbb Bíróság – írja Shafer. Márpedig, ha a fontos politikai ügyeket ők, és nem a megválasztott képviselők döntik el, akkor a Legfelsőbb Bíróság szükségszerűen politikai szereplővé válik, és ezt minden oldal megpróbálja a saját előnyére fordítani.
Ezért nincs is értelme fenntartani a politikai semlegesség látszatát, véli Shafer. Közvélemény-kutatásokra hivatkozik, amelyek szerint az amerikaiak többsége tisztában van vele, hogy a Legfelsőbb Bíróság tagjai politikailag elfogultak.
Shafer azokra a felmérésekre viszont már nem tér ki, amelyekből kiderül, hogy a Legfelsőbb Bíróság megítélése folyamatosan romlik. Nagy kérdés, hogyan hatna erre a megítélésre, ha a bírók és jelölőik a pártfüggetlenségnek a látszatáról is lemondanának.
*A cikk eredeti változatában tévesen az szerepelt, hogy az obstrukciót először 2017-ben a republikánus többségű szenátus függesztette fel Neil Gorsuch bíró megválasztásának érdekében.