„Ha a bíróság helyt adna a keresetnek, azzal nem tiltaná meg az abortuszt, csak lehetővé tenné, hogy az egyes államok törvénnyel korlátozzák” – írja William McGurn a Wall Street Journalben.
1973-ban a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a nőknek joguk van a művi terhességmegszakításra – egészen a magzat életképességi koráig, ami akkor 28 hetet jelentett. Afelől természetesen soha nem volt vita, hogy embert ölni tilos, arról azonban most is eltérnek a nézetek, hogy mikor kezdődik az emberi élet. Ha csak akkor, amikor a magzat már megszülethetne és életképes maradna, akkor minden korábbi szakaszban törvényes lehet a magzatelhajtás. Az „életpárti” mozgalom szerint az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik. A „választáspártiak” viszont úgy látják, hogy a nők szabadon rendelkezhetnek testükkel. Az „életképességi” elv bevezetésével a bíróság 58 évvel ezelőtt afféle közbülső megoldást vélt találni. A konzervatív vezetésű államok többször is megpróbálkoztak az abortusz korlátozásával, de e törvényeiket az abortuszpártiak gyakran sikerrel támadták meg a bíróságokon. Három évvel ezelőtt Mississippi állam úgy döntött, hogy a terhesség 15. hete után tilos a magzatelhajtás. Miután ez ügyben több fórumon is pert vesztett, a Legfelsőbb Bírósághoz került az ügy. Most tehát nem az a kérdés, szabad-e az abortusz vagy tilos, hanem hogy az államoknak joguk van-e korlátozni. Érdemes megjegyezni, hogy az abortuszok több mint 90 százalékát már most is a 13. hét előtt végzik el. Mississippi állam döntésének erre a 90 százalékra nézve nincs jelentősége tehát.
Liberális kommentátorok mégis attól tartanak, hogy Amerika több mint fél évszázadot léphet vissza abortusz-ügyben. Sőt, még David Brooks, a New York Times konzervatívnak számító szerzője is velük ért egyet. Tudni véli, hogy a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság változtatni fog 58 évvel ezelőtti döntésén. A konzervatívok – írja – nem ismerik el a felmerülő problémák súlyosságát, például, hogy mi lesz azokkal a nőkkel, akik rettenetes körülmények között esnek teherbe. Ezen kívül – kérdi –, mit válaszol az állam azoknak a nőknek, akik a saját testük feletti rendelkezést reklamálják? Mi lesz továbbá azokkal a területekkel, ahol a többség nem hiszi, hogy az emberélet a fogamzással veszi kezdetét? Brooks azt veti a konzervatívok szemére, hogy csak a magzatra koncentrálnak, és minden másról megfeledkeznek.
A National Review hasábjain Michael Brendan Dougherty más szempontból vizsgálja az ügyet. Megállapítja, hogy hosszú ideje egyre kevesebb művi terhességmegszakítást hajtanak végre Amerikában, először is, mert a fiatalok körében ritkább a szex. Továbbá egyre elterjedtebb a fogamzásgátlók használata. Valamennyire az államok egy része is tudja korlátozni az abortuszt. Végül pedig terjedőben van a fogamzás utáni tabletták alkalmazása, amit a szerző egyébként az abortusz egy formájának tekint. Szerinte a „kémiai abortusz” a tehetősek és a képzettek kiváltsága, a hagyományos kürethez viszont döntően a szegényebbek folyamodnak. Dougherty attól tart, hogy az életpártiak győzelmének paradox eredményeképp az aktus utáni tabletta használata válhat a terhességmegszakítás uralkodó formájává, vagyis a születésszabályozás a nők és az arctalan online patikák közötti kapcsolatban fog zajlani.
A radikális jobboldali Daily Signalben Melanie Israel viszont már azért is tarthatatlannak tekinti az életképességi elvet, mivel a technika fejlődésével az életképességi kor egyre korábbra kerül. A 70-es években a 28. hétre tették, ma azonban 21 hetes magzatokat is életben tudnak tartani, rendkívüli koraszülés vagy műtét esetén. Egyébként pedig – jegyzi meg a szerző – Amerika egyike annak a hét országnak, ahol a 20. hét után is engedélyezik a művi terhességmegszakítást. Európa 50 országa közül például 47-ben csak a 15. hétig engedélyezhető.
A bevezetőben idézett William McGurn szerint a magzatok életén kívül a demokrácia jövője is kockán forog. Az abortuszt ellenző tömegek Donald Trump személyében olyan elnökjelöltet támogattak, aki megígérte, hogy küzdeni fog a korlátlan abortuszjog ellen, és ennek megfelelően jelöl majd jogászokat a Legfelsőbb Bíróságba. Ha ezek után – írja William McGurn – a bíróság konzervatív többsége nem változtat az 1973-as határozaton, s nem teszi lehetővé, hogy az államok korlátozhassák az abortuszt, akkor az említett tömegek azt fogják gondolni, hogy hiába élnek a demokrácia adta lehetőséggel, nekik ebben a társadalomban nincs semmi esélyük. „És nehezen mondhatnánk, hogy nem lenne igazuk.”
Egyébként az utóbbi évtizedben hol a magukat „választáspártinak” minősítők vannak pár százalékkal többen, hol az „életpártiak”. Most éppen a „választáspártiak” vezetnek 49:47 arányban.