„Az alkohol korántsem egyedül az év végi ünneplés és a búfelejtés eszköze. Nem csupán arra jó, hogy társaságban ellazítson. Az alkohol elixír, amely nemcsak hogy útjára indította a civilizációt, de azóta is elengedhetetlen egy virágzó társadalomban” – olvassuk a City Journalben John Tierney recenzióját Edward Slingerland filozófus Részegség, avagy hogyan piáltunk, táncoltunk és dülöngéltünk be a civilizációba című könyvéről.

Tudósok már régóta próbálják megfejteni az alkoholfogyasztás társadalmi okait. Egyes elméletek szerint az erjedt gyümölcsök bódító hatásának akár már abban is szerepe lehetett, hogy őseink lemásztak a fáról. Az alkohol később is fontos szerepet töltött be az emberiség életében: a szűkös időkben fontos kalóriaforrásként és a sok helyütt fertőző víz alternatívájaként szolgált. Igen ám, csakhogy az alkoholfogyasztás ott is megjelent, ahol volt tiszta, természetes víz, avagy ismerték a forralást. És a mezőgazdasági termelés kialakulása után is fennmaradt, annak ellenére, hogy az amúgy liszt készítésére és állati táplálékként használt gabonából készítették. Arról nem is szólva, hogy az alkoholfogyasztásnak köztudott hátrányai vannak: rontja a mozgáskoordinációt és gyengíti a józan ítélőképességet, másnaposságot okoz, a hosszú távú ártalmakat nem is említve. Nem véletlen, hogy más fajok nem isznak alkoholt az emberhez hasonló rendszerességgel.

Slingerland ezért elveti a hagyományos evolúciós magyarázatokat, és inkább a vallás kialakulásához hasonló okokra vezeti vissza az alkoholfogyasztást. Elvégre a vallás és az alkoholfogyasztás egyaránt komoly erőforrásokat emészt fel, ráadásul közvetlen materiális hasznot nem hajt. Viszont annál több társadalmi előnnyel jár. Egyrészt endorfint, vagyis boldogsághormont szabadít fel (méghozzá sokkal kevesebb erőfeszítés árán, mint egyéb tevékenyégek, például a sport). De ennél is fontosabb, hogy gátolja a racionális gondolkozásért és az önuralomért felelős prefrontális kéreg működését. A józan gondolkozás és a szabálykövetés gyengülése felszabadítja a kreativitást, csökkenti az óvatosságot és a bizalmatlanságot. Slingerland nem kevesebbet állít, mint hogy a bódultságnak döntő és elvitatatlan szerepe volt a modern társadalmak kialakulásában: az alkohol segítségével léptünk kapcsolatba egymással és építettük ki az egyének közötti bizalmat. Nem véletlen, hogy az ókori kínai uralkodók és a vikingek egyaránt csak ittasan folytattak diplomáciai tárgyalásokat.

Könyvében Slingerland elismeri, hogy civilizációs előnyei mellett súlyos károkat is okoz az alkohol, főleg a modern égetett szeszek, amelyek sokkal magasabb alkoholtartalmúak, mint az ókor erjesztett italai. Ezért támogatja, hogy az állam korlátozásokkal és büntetőadókkal sújtsa az égetett szeszeket, s az embereket egyúttal a könnyebb italok felé terelje. Ez utóbbiakat azonban annak ellenére sem tiltaná be, hogy a legújabb kutatások szerint még a kismértékű alkoholfogyasztás is káros az egészségre. Attól tart ugyanis, hogy a teljes absztinencia még depressziósabbá tenné az embereket, és tovább rombolná társas hajlamaikat.