„Vajon a vallás erkölcsösebbé teszi az embereket?” – olvassuk a Wall Street Journalben. A cikk szerzője David DeSteno pszichológus, akinek Hogyan működik Isten, avagy tudományos tények a vallás előnyeiről című könyve tavaly szeptemberben jelent meg.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a fejlett világban szinte mindenhol csökken a vallásos népesség aránya. Amióta világ a világ, a szekularizáció elkerülhetetlen következményének látták az erkölcsi hanyatlást. Már Jeremy Bentham is ezeket az aggodalmakat igyekezett eloszlatni a haszonelvű etika kidolgozásával a 18. század végén. De akár még messzebbre mehetünk, hiszen Szókratészt is a vallásos dogmák megtagadása és a fiatalok erkölcsének megrontása miatt ítélték halálra.

Ma sincs ez másként. A vallás visszaszorulása okán sokan a szolidaritás gyengülésétől tartanak, Rod Dreher nemzeti újkonzervatív író egyenesen attól fél, hogy a kereszténység hanyatlásával a demokrácia is fenntarthatatlanná válhat. Mások szerint alaptalanok az aggodalmak. David French publicista például azzal érvel, hogy Amerikában a kirekesztés és a faji megkülönböztetés éppen a huszadik század leginkább vallásos évtizedeiben volt erős (azzal viszont egyáltalán nem vet számot, hogy korábban együtt járt a vallásosság és az egyenjogúság erősödése).

DeSteno kutatásokat idéz, amelyekből kiderül, hogy az amerikaiak 65 százaléka szerint vallás nélkül nincs erkölcs. Ezt a nézetet osztja sok, amúgy nem aktívan vallásos amerikai is. Igen ám, csakhogy egyes kísérleti kutatások szerint a magukat vallásosnak mondó emberek nem erényesebbek, mint az ateisták. Ebből azonban mindössze az következik, hogy a deklarált vallásosság nem erősíti az erkölcsöket – jegyzi meg DeSteno. Hiszen számos kutatásból kiderül, hogy az aktív templomba járók többet adakoznak. Sőt, az olyan hívők esetében, akik egy feladat elvégzése előtt imádkoztak, kisebb volt a csalás valószínűsége. És nem pusztán arról van szó, hogy féltek a mindent látó Isten büntetésétől. DeSteno kutatása azt sugallja, hogy nem a félelem, hanem a hálaérzet tesz szabálykövetőbbé: aki elégedettséget és hálát érez, könnyebben tartózkodik a csalástól és tesz jót.

DeSteno szerint a hálaérzet nem a hívők privilégiuma, és nem csak imával hívható elő. Az emelkedett lelkiállapotot felemelő történetekkel, meditációval és egyéb szekuláris rítusokkal is fel lehet kelteni. Az ilyen rítusokkal tehát az erkölcsösebb cselekvéshez szükséges hangoltság a vallás nélküli világban is fenntartható – véli DeSteno.