„Az etnikai problémákra nem ad választ a haladó szellemű agitprop, sem pedig a népességcserére vonatkozó jobboldali teória. Csak a képzés, a megfizethető lakhatás és a munkalehetőségek javítása segíthet az etnikai viszonyok javításában, bármit mondjon is a kulturális és politikai elit” – olvassuk a Metazin régi ismerősének, Joel Kotkin város-demográfusnak a buffalói mészárlás kapcsán írt cikkét a Newsweekben.

A zavart tudatú, rasszista nézeteket valló buffalói ámokfutó tíz fekete bőrű amerikait mészárolt le. Szándékosan egy feketék lakta környéken álló bevásárlóközpontot választott a támadás helyszínéül. Internetes bejegyzéseinek tanúsága szerint a gyilkosságok elkövetője korábban autoriter baloldali eszméket vallott, amelyeket aztán bevándorlásellenes, rasszista etnonacionalista nézetekre cserélt. Egyebek között lelkes híve volt Renaud Camus francia filozófus népességcsere-elméletének, miszerint a muszlim bevándorlás és az eredeti lakosság lélekszámának csökkenése nyomán új népesség lepi el a Nyugatot. A radikális jobboldalon ez abba az összeesküvés-elméletbe ágyazva terjed, amely úgy szól, hogy a nyugati kulturális elit titokban más etnikumokkal akarja helyettesíteni az európai fehér lakosságot.

Kotkin nem vitatja, hogy a fiatal tömeggyilkos rasszista volt. Azt sem, hogy az általa vallott összeesküvés-elméleteknek szép számmal akadnak követői, és nemcsak az internet sötét bugyrainak látogatói, hanem népszerű és ismert közszereplők között is. Kotkin példaként a népességcserére vonatkozó elméleteket előszeretettel népszerűsítő Tucker Carlson jobboldali médiasztárt említi. Ennek ellenére Kotkin durva és politikailag motivált csúsztatásnak tartja az olyan vélekedéseket, amelyek a buffalói mészárlás kapcsán azt állították, hogy az elkövető által vallott elméletek a Republikánus Párt ideológiájának szerves részei, és ezzel lényegében a republikánusok számlájára írták az ámokfutást. Mint Kotkin megjegyzi, a baloldal is tiltakozni szokott az efféle általánosítás ellen, amikor a muszlimokat, avagy az iszlám vallást teszik felelőssé az iszlamista terroristák bűneiért. „Az amerikai progresszívok számára a gonoszság mindig fehér.”

És nem csak az abszurd általánosítással van baj. Hanem a szakirodalomban rasszialistának nevezett baloldali progresszív elmélettel, amely ugyan a rasszizmust támadja, ám mégis ugyanazt az etnikai alapú érvelést használja, csak éppen más normatív előjellel. Kotkin kutatások tömkelegét idézve cáfolja a rendszerszintű rasszizmus elméletét. Kitér rá, hogy a baloldalon közkeletű vélekedésekkel ellentétben a vidéki Amerika is igen sokszínű, sőt, kevésbé szegregált, mint számos város, ahonnan a magas árak miatt kiszorulnak a szegényebb bevándorlók. Az elmúlt évtizedek sem igazolják a rendszerszintű rasszizmus híveinek borúlátó vízióját. Negyven év alatt megháromszorozódott a vegyes házasságok aránya, csakúgy, mint az ilyen családokba született gyerekeké. És persze a bevándorlás sem állt le. Mindez mégsem okoz sokkot a társadalomnak, és a „népességcserétől” való félelemnek sincs jele: az amerikaiak háromnegyede pozitívan tekint a sokszínűségre.

Mindez nem jelenti, hogy ne lennének súlyos társadalmi problémák Amerikában, ismeri el Kotkin. A feketék között magasabb a szegények és az iskolázatlanok aránya, és szinte minden egyéb téren is rosszabbul állnak. Ám a hátrányos helyzet nem az előítéleteknek és a rendszerszintű rasszizmusnak tudható be, ezért nem is kezelhető a woke baloldal által javallt szimbolikus identitáspolitikával. A főleg a feketéket és az egyéb kisebbségeket sújtó szociális problémák nem gyógyíthatók érzékenyítő mantrák ismételgetésével és egyéb szimbolikus rítusokkal. Sőt, a pozitív diszkrimináció sem segít, hiszen az ilyesmi leginkább csak a kisebbségi elitnek kedvez, viszont a szociálisan jobban rászoruló szegényebb feketéken nem segít.

Cikke végén Kotkin megemlíti, hogy ha a Demokrata Párt nem tér gyorsan észhez, még inkább elveszítheti a kétkezi munkából élő feketék és egyéb kisebbségek támogatását. Mint arról a Metazin is beszámolt, a spanyol ajkúak és a feketék is nagyobb számban szavaztak a jobboldalra az előző elnökválasztáson, mint korábban – annak ellenére, hogy Trump elnököt ellenfelei rasszistának és kisebbségellenesnek igyekeztek beállítani. Kotkin úgy véli, hogy a rendszerszintű rasszizmusra való hivatkozást már a kisebbségek tagjai is egyre kevésbé hiszik el, és identitáspolitikai jelszavak helyett egyre inkább szociális helyzetük javítását várnák a politikusoktól.