„William MacAskill filozófus új könyvében azt sugallja, hogy az emberiség hosszútávú túlélése fontosabb, mint rövidtávon csökkenteni a szenvedést és a halálozást” – olvassuk a Boston Review hasábjain Kieran Setiya filozófus esszének is beillő recenzióját a Tartozunk a jövőnek című könyvről.
MacAskill a hatékony altruizmus filozófiai iskolájának, illetve az irányzat elveit követő társadalmi mozgalomnak ismert alakja. A hatékony altruizmus a klasszikus haszonelvű etika alapjára épül: a cselekvés erkölcsi helyességét a cselekedet által szerzett összboldogságból vezeti le. Szemben azonban a hagyományos haszonelvű felfogásokkal, a hatékony altruizmus hívei nemcsak a ma élő emberek, hanem a jövő generációk érdekeit is figyelembe veszik. Vagyis azt vallják, hogy ha igazán erkölcsösek akarunk lenni, arra kell törekednünk, hogy az örökkévalóság perspektívájából segítsük elő a nagyobb boldogságot. Setyia mellékesen megjegyzi, hogy MacAskill a humán sovinizmus vádját elkerülendő, az állatok boldogságát is számításba veszi – végül azonban arra jut, hogy ők boldogabb életet élnek a háziasításnak hála, mint a vadonban.
A hatékony altruizmussal szemben hatványozottan érvényesek a klasszikus haszonelvűséggel szembeni ellenérvek – jegyzi meg Setiya. De ennél is aggályosabbnak tartja, hogy a jövőben megszülető sok száz milliárd egyén boldogságára hivatkozva az elmélet nem szentel kellő figyelmet a most élő milliók szenvedésének, mondván, hogy az örökkévalóság perspektívájában ezeknek nincs túl nagy jelentősége. Mivel a hatékony altruisták reményei szerint az emberiség még akár egymillió évet is megérhet, az összemberiség zöme majd csak a jövőben születik meg. Ha igazán jót akarunk tenni, akkor az ő érdekeiket tartjuk szem előtt. MacAskill szerint ezért mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy az emberiség létét kockáztató veszélyeket – az ökológiai katasztrófát, az atomháborút és a mesterséges intelligencia hatalomátvételét – megakadályozzuk.
Setiyát nem győzi meg az érvelés. Abszurdnak tartja, hogy az erkölcsi szempontból helyes cselekvést a jövő hipotetikus népességét veszélyeztető hipotetikus kockázatok alapján határozzuk meg. Ezek ugyanis puszta találgatások, ráadásul politikailag motiváltak. Minél nagyobbnak ítéljük a kihalás esélyét, annál drasztikusabb követelésekkel léphetünk fel a ma élőkkel szemben, és akár jogaikat is korlátozhatjuk.
Recenziója végén Setiya a platóni elképzeléssel rokonítja a hatékony altruizmus elvét, mivel MacAskill és társai küldetésüknek tekintik, hogy az ostoba népet kivezessék a tudatlanság barlangjából. Ami igen szép teljesítmény MacAskill esetében, hiszen ő még csak a harmincas éveiben jár, míg Platón szerint a filozófuskirályok csak ötvenévesen válnak elég éretté a nép vezetésére.
MacAskill más bírálói kevésbé finoman fogalmaznak. Sigal Samuel a Vox magazinban Lenin, Trockij és Mao elméletével állítja párhuzamba a hatékony altruizmust, felidézve, hogy MacAskill egy korábbi publikációjában azt írta, hogy az emberiség összboldogságának szempontjából teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk, mi történik az elkövetkező száz, sőt ezer év nemzedékeivel. Kathleen Stock filozófus a haladó, woke küldetéstudat iskolapéldájának nevezi a hatékony altruizmust. Úgy véli, hogy a hipotetikus jövőbeli nemzedékek érdekére hivatkozva a hatékony altruizmus hívei lelkifurdalás és erkölcsi felsőbbrendűségtudatuk csorbulása nélkül vehetik semmibe a mai kor nélkülözésben élő egyéneit. Stock szerint az egész megközelítés annyira abszurd, ostoba és hasznavehetetlen, hogy elvben csak filozófusok vehetik igazán komolyan. Amivel nem is lenne nagy baj, ám attól tart, hogy az elmélet kiszabadul az egyetemek falai közül. Stock utal rá, hogy Bill Gates és Elon Musk is egyetért a hatékony altruizmussal, és komoly összegekkel támogatja az elvet zászlajukra tűző jótékonysági szervezeteket.