„Sokszor temették már a globalizációt. Például a 2008-as gazdasági válság idején, 2016-ban a Brexit nyomán és Donald Trump elnökké választása kapcsán, majd 2020-ban a koronavírus pandémia miatt. A jóslatok egyik esetben sem váltak valóra, a globalizáció visszafordulását jövendölőknek már csak ezért is érdemes lenne elővigyázatosabbnak lenniük. Nem a gazdasági integráció végjátéka zajlik a szemünk előtt, hanem geopolitikai recesszió” – írja Ian Bremmer külpolitikai elemző, az Eurasia Group igazgatója a Foreign Affairsben.
Az elmúlt években, különösen a koronavírus megjelenése óta egyre többen kongatják a vészharangot a globalizáció fölött. Az Ukrajna elleni orosz offenzíva óta elemzők sora vélekedett úgy, hogy a globalizáció évtizedei véget értek, és megkezdődik a „geogazdasági fragmentáció” korszaka. A legalaposabban talán Rana Foroohar gazdasági szakíró foglalja össze a globalizáció visszaszorulásának tézisét. Október közepén megjelent Hazatárés – a jóléthez vezető út a posztglobális világban című könyvében a neoliberális világrend végét jósolja. Foroohar szerint a neoliberalizmus kudarcot vallott. A hozzá fűzött reményekkel ellentétben nem demokratizálta a globális kapitalizmusba becsatlakozó autoriter államokat (mindenekelőtt Kínát). A globális szegénységet csökkentette ugyan, ám azon az áron, hogy a fejlett országok kétkezi munkásai elszegényedtek. Az elégedetlenség globalizációellenes politikusokat juttat hatalomra. A deglobalizációs folyamatra katalizátorként hat az ukrajnai háború, mivel megnő a gazdasági szuverenitás jelentősége. Foroohar szerint ahogyan az első világháború után, úgy most is a geopolitika szolgálólányává válik. A szuverenitásukat védő kormányok mindent elkövetnek majd, hogy hazai kézben tartsák a stratégiai üzletágakat és a nemzetgazdasági szempontból fontos termékek előállítását. A kereskedelmi kapcsolatokban pedig előnyben részesítik a kulturális tekintetben hozzájuk hasonló rezsimeket és a politikai szövetségeseket.
Bremmer nem vitatja, hogy az elmúlt évek válságai hatással lesznek a globalizációra, de nem gondolja, hogy a végét jelentik. Elismeri, hogy az elmúlt évtizedekben tapasztalt gyors ütemű globalizáció aligha térhet vissza. Ennek oka azonban éppenséggel a globalizáció sikere. Az egykor szegény és elmaradott államok olcsó munkaerejüknek köszönhetően tudtak bekapcsolódni a globális gazdaságba. A jólét növekedésével azonban egyre nagyobb lett saját belső piacuk, és egyre drágább a munkaerő, ami határt szab az exportnak. Bremmer megjegyzi, hogy a globális kereskedelem volumene még így is csak a (korábban szegény országokban is növekvő) GDP-hez viszonyítva csökken, nominálértéken viszont nő.
Bremmer azt sem vitatja, hogy a multipoláris világrend megjelenésével a nagyhatalmi versengés átírja a világkereskedelem szabályait. Természetes, hogy a többpólusú világban a gazdasági kapcsolatok a politikai szövetségek fontos elemei lesznek, és különösen felértékelődnek a regionális együttműködések. Azt jósolja, hogy Amerika, illetve Kína vezetésével két versengő geopolitikai és gazdasági erőközpont alakul ki. Az erőközpontokon belüli globalizáció erősödni fog, a különböző pólusok között viszont csökkenhet, ám nem szűnik meg – véli Bremmer. Amerika és Kína ugyanis olyan mértékben egymásra van utalva, hogy a teljes szakítás mindkét fél számára drámai következményekkel járna. A két nagyhatalom egymásrautaltságát jól mutatja, hogy az amerikai–kínai kereskedelem volumene idén már meghaladja majd a koronavírus előtti mértéket. Árulkodó az is, hogy az Amerikai Kereskedelmi Kamara felmérése szerint a Kínában működő amerikai cégeknek mindössze 3 százaléka fontolgatja a termelés hazaköltöztetését, míg a kínai gyártókapacitások fejlesztését 60 százalékuk tervezi.
Ami pedig a stratégiai üzletágak és a gazdasági szuverenitás kérdését illeti, Bremmer szerint ezeket a célokat sem a globalizációs folyamatok visszafordítása szolgálja leghatékonyabban. A gazdasági szuverenitást nem csak hazai termeléssel, hanem a beszerzési útvonalak diverzifikálásával és a regionális együttműködéssel is lehet erősíteni. A globalizáció a multipoláris világban, és a nemzeti szuverenitás erősödése idején sem szűnik meg, csak jelentősen átalakul.