„Az amerikai tanárhiánynak több oka is van” – olvassuk Thomas B. Edsall tanulmánynak is beillő elemzését a New York Timesban az amerikai oktatási rendszer súlyos problémáiról, mindenekelőtt a tanárhiányról.
Az amerikai oktatás színvonalát jól mutatja, hogy a főiskolára beiratkozó diákok harmada korrepetálásra szorul matematikából és szövegértésből. És ezek az arányok a jövőben csak romlani fognak. Az idei országos kompetenciamérés tanúsága szerint a negyedikes korosztály a korábbiaknál is gyengébb olvasásból és matematikából.
A bajok forrásának mindenekelőtt a krónikus tanárhiányt szokás emlegetni. Edsall egy friss felmérést idéz, amely szerint 36 ezer pedagógusállás betöltetlen, és további 162 ezret képesítés nélküli tanítók töltenek be. A tanári pálya elsősorban az alacsony bérek miatt nem vonzó: 2000 óta alig az infláció mértékével nőtt a pedagógusok fizetése, miközben más diplomás bérek ennél nagyobb arányban emelkedtek. 2010-ben a tanárok még csak negyedével kerestek kevesebbet, mint más felsőfokú végzettségűek, 2022-ben viszont már 33 százalék volt a bérhátrányuk. Az alacsony fizetés miatt tizenöt év alatt 40 százalékkal esett vissza a tanárok elégedettsége, és ezzel párhuzamosan drámaian romlott a tanári pálya vonzereje: 1990 óta felére, de még 2010-hez képest is 38 százalékkal csökkent a tanárképzésre jelentkező fiatalok aránya a felvételizők között. Ez pedig tovább rontja az oktatás színvonalát, hiszen kutatások szerint a kevésbé rátermett tanárok keze közül kikerülő fiatalok gyengébben teljesítenek.
Edsall hosszasan idézi azokat a felméréseket, amelyek szerint a kultúrharc tovább rontja a tanárok helyzetét. A pandémia miatt is nőtt a stresszre panaszkodó tanárok száma, de az oktatási anyag körüli politikai viták még súlyosabban megterhelik őket. Egyes államokban és körzetekben azt panaszolják fel, hogy kötelező a kritikai rasszelméletet tanítani, amely szerint az Egyesült Államokat rendszerszintű rasszizmus jellemzi. Más, konzervatív vezetésű államokban az a baj, hogy tiltják a kritikai rasszelmélet és az LGBT-témák oktatását: a progresszív felfogású pedagógusok úgy érzik, hogy meggyőződésükkel ellentétes szabályoknak kell megfelelniük, ráadásul rendszeresen konfliktusba kerülnek a szülőkkel is.
Az oktatási rendszer színvonalának javításához vonzóbbá kellene tenni a tanári pályát, és javítani kellene a tanárok felkészültségén – vonja le a következtetést Edsall. Egyúttal kifejti, hogy az általános béremelés önmagában nem oldja meg a problémákat, hiszen a kevéssé rátermett tanárok hiába kapnak több pénzt, jobbak nem lesznek. A pedagógusok motivációjának erősítéséhez súlyozott béremelésre és szigorúbb minőségbiztosításra van szükség. A baj csak az, hogy minél több az értékelés, és minél inkább ezen múlik a fizetésemelés mértéke, annál nagyobb a tanárokra nehezedő stressz. A témában zajló kutatásokra hivatkozva Edsall arra figyelmeztet, hogy a pedagógusokat ösztönző szabályok ezért könnyen visszafelé sülhetnek el, tovább növelhetik a tanárok elégedetlenségét, és még inkább elvehetik a fiatalok kedvét a tanári pályától.