„Az iparosodott kapitalista gazdaság beépített eleme a ciklikusság” – olvassuk a Geopolitical Futures hasábjain George Friedmantől.

Friedman persze nem a marxi értelemben vett gazdasági ciklusokról ír, hanem geopolitikai ciklusokról, amelyeknek hátterében a technikai változások ellentétes fejlődési szakaszai állnak. A fejtegetés abból indul ki, hogy az elmúlt hónapokban az elbocsátások szűnni nem akaró sorozatának voltunk tanúi az Egyesült Államok tech-iparágában. Legutóbb a csúcstechnika alapjait jelentő processzorok gyártója, az Intel jelentette be, hogy a negyedik egymást követő negyedévben veszteséget produkált. Ez részben az ismert világpiaci nehézségeknek tudható be, de a fő okot Friedman másban látja. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a számítástechnikai ipar fejlődése elérte zenitjét. Egyre kevesebb az igazi újítás, és az ágazat inkább új terméktípusok előállítására törekszik, semmint új felfedezésekre. Az új terméktípusokkal viszont kezd telítődni a piac. Ezek csak a korábbi típusok módosított változatai, szinte nem hoznak semmi újdonságot azon kívül, hogy mégiscsak különböznek elődeiktől. Telítettségen Friedman azt érti, hogy az emberek egy ideig pusztán az újdonság kedvéért is szívesen vásárolnak új eszközöket, de egy idő után már nem lelkesíti őket az, hogy csak a változás kedvéért váltsanak. Márpedig az informatikának nagy szerepe volt Amerika világpolitikai szerepében is.

Friedman szerint ezt a jelenséget egyszer már átéltük a gépkocsikkal. A belső égésű motorok forradalmasították a közlekedést, és amikor tömegesen állította elő őket az ipar, a világ működésében is hatalmas változást hoztak. A távolság érzete változott meg, s ezzel az egész civilizáció működése módosult. Azonkívül az autó státusszimbólum is lett. Később, amikor már szinte akárki hozzájuthatott, az autó márkája és típusa lett státusszimbólum. Az ipar rájött, hogyan keltsen az új típusok iránt valóságos vágyat a vásárlókban. Sokáig egyre újabb hasznos újdonságok is hozzájárultak ehhez. A hatvanas évekre azonban Amerikában általánossá vált az automata sebességváltó, a szervófék és az elektromos ablakemelő, s azóta az autóipar hajtóereje visszaesett. Már nem jöttek jelentős újítások. A hetvenes évekre az amerikai társadalom gerincét adó nagyipari munkásság létszáma rohamosan csökkenni kezdett. Pedig alig félévszázad telt el azóta, hogy az autógyártás forradalmasította az életet az Egyesült Államokban. Nem állt le a megújulás, az üteme azonban visszaesett. Egyszerű használati tárgy lett az autó, nem olyasvalami, aminek megszerzésével egy álom teljesül be.

Még korábban az elektromos árammal történt hasonló. Kezdetben marginális jelenség volt, majd egyszer csak megváltoztatta a társadalom mindennapjait, de a század közepére olyan természetessé vált, mint a víz vagy a levegő. Még annál is korábban a gőzmozdony és a vasút járt be hasonló ciklust. Ma is van vasúti közlekedés, lényeges eleme is az életnek, de nem az a romantikus szereplője a társadalomnak, mint egykor, amikor összekötötte a hatalmas Észak-Amerika egymástól oly távol fekvő régióit.

Friedman tehát semmi különöset nem lát abban, hogy az informatikát is elérte ez a sors. Attól tart, gyermekeink és unokáink jót nevetnek majd annak hallatán, hogy micsoda korszakalkotó dolog volt nekünk a számítógép.