„Az innováció kertjének fáit egyre többen rázzák, és több terem rajtuk, mint valaha. A szabadalmak száma csakúgy, mint a termelékenység, rekordokat dönt. Mindez mégis a kanyarban sincsen azokhoz az időkhöz képest, amikor egy kutató a pincében egyedül összehozott valami igazán eget rengetőt, mint amilyen egykor a személyi számítógép volt” – írja a Quillette magazinban Joshua Schwartz, a Trinity Egyetem elektromérnöke.

A világ sosem költött annyit kutatásfejlesztésre és innovációra, mint manapság. Az automatizálás egyre általánosabbá válik, rövidül a készülékek elévülési ideje. A médiából naponta dőlnek a technikai újításokkal kapcsolatos hírek. A mobiltelefonok egyre kisebbek és egyre okosabbak. A számítógép-kijelzők felbontása folyamatosan javul. Schwartz szerint mindebből azonban korántsem következik, hogy a technológiai fejlődés nagyobb léptekkel halad, mint korábban. Sőt, hiába több a szabadalom, leginkább csak olyan eszközöket, kütyüket hozunk létre, amelyek valamivel hatékonyabbak ugyan elődeiknél, ám nem hoznak minőségi változást mindennapjainkban. A legújabb mobiltelefonok sokkal többet tudnak, mint elődeik, ám akkor is csak telefonok. A hajlított monitorok, az összehajtható mobiltelefon-kijelzők lenyűgözőek, és elkészítésük technológiai bravúr, ám alapvető funkcionalitás tekintetében semmilyen előnyük sincs.

Schwartz elismeri, hogy az internet jelentősen átalakította az életünket. Ám a világháló elsősorban kommunikációs csatorna, és ezért nem hasonlítható a hagyományos mérnöki fejlesztésekhez. Ráadásul az elmúlt két évtizedben a gyors és olcsó globális kommunikáció ellenére sem terjedtek el a korábbi technológiai forradalmak hatásával mérhető újítások. A műanyag ipari felhasználása, a cipzár, a hűtőszekrény, a neonlámpa, a rádió, a mozgólépcső és a mosógép jelentősen átalakította mindennapjainkat. A mobiltelefon és a számítógép is, de már ezek is több mint húsz évesek, és az azóta megjelent fejlesztések leginkább csak mellékes kényelmi előnyökkel járnak.

Schwartz nincsen egyedül azzal a megállapításával, hogy a technológiai forradalom megrekedni látszik. Tíz éve hasonló gondolatot fogalmazott meg Tyler Cowen közgazdász is. Ugyanerre a következtetésre jutott Martin Wolf is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a harmadik ipari forradalom jelentőségében eltörpül a korábbi kettő mellett. A digitális forradalom vívmányainak nagyobb része társadalmi és civilizációs szempontból elhanyagolható jelentőségű: alig vagy egyáltalán nem növeli a termelékenységet. Viszont az automatizálás hatására csökken a munkahelyek száma, ami munkanélküliséghez és növekvő egyenlőtlenséghez vezet.

Sőt, mintha le is mondtunk volna a gyors fejlődésnek, az emberi civilizáció ugrásszerű átalakulásának reményéről. Schwartz legalábbis ennek tudja be, hogy a néhány évtizede még az űrkorszakot jövendölő utópikus tudományos-fantasztikus irodalomban is elszaporodtak manapság a disztópiák.

Még sincs okunk a panaszra – jegyzi meg Schwartz. A fejlett országok középosztálya legalábbis rendkívüli jólétben és kényelemben él. Persze még jobb dolguk lenne, ha sikerülne megtalálni a még gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét, ám nehéz elképzelni, milyen technikai újítás tenné még élhetőbbé és boldogabbá életünket. Ha motivációs célra vágyunk, akkor a repülő autóról való álmodozás helyett például tehetnénk valamit azért, hogy a szegényebb országok polgárai felzárkózhassanak hozzánk. Számukra ugyanis a fejlett világ jóléte még mindig annyira távoli, mint a tudományos-fantasztikus regények utópiái.