„Az elmúlt tíz év az emberiség történetének legjobb évtizede volt. Nem vicc. Csak éppen nem sokat hallunk róla, mert a jó hír nem hír” – olvassuk a Spectator magazinban.
A cikk szerzője Matt Ridley tory főrend, aki civilben üzletemberként és tudománynépszerűsítő íróként is ismert. Sőt, inkább hírhedt, hiszen libertárius nézetei komoly vitákat váltottak ki, nem beszélve a globális felmelegedést összességében pozitívnak értékelő kijelentéseiről. Ridley azon kortárs szerzők egyike, akik szerint a jobb- és a baloldali közbeszédet egyre inkább uraló apokaliptikus világvége-félelmek alaptalanok. 2010-ben publikált A racionális optimista című könyvében azt jósolta, hogy a technológiai fejlődés és a kereskedelem volumenének növekedése nagyobb jólétet eredményez.
Az elmúlt évtizedre visszatekintve Ridley úgy ítéli, hogy 2010-es jóslata eddig helytállónak tűnik. A globális életminőség nemcsak hosszú távon, de már tíz év alatt is jelentősen javult. Hiába alakult át a világpolitika, hiába volt súlyos gazdasági válság, a mélyszegénységben élők aránya történelmi minimumra, tíz százalék alá csökkent, pedig 60 éve még 60 százalékon állt. A halálos betegségek visszaszorulóban, a gyerekhalandóság csökken, és a szegény ázsiai és afrikai országokban nő a várható élettartam csakúgy, mint az életszínvonal.
Sőt, a technológiai fejlődésnek köszönhetően jelentősen csökkent a környezetterhelés mértéke – írja Ridley. Állítását alátámasztandó Andrew McAfee közgazdász Többet kevesebből című, októberben megjelent könyvéből idéz. McAfee statisztikái szerint az emberiség a globális gazdasági növekedés ellenére lényegében minden nyersanyagból egyre kevesebbet használ. Nagy-Britanniában például 2000 és 2017 között 12,5 tonnáról 8,5 tonnára csökkent az egy főre jutó felhasznált erőforrások mennyisége. A technológiai fejlődés hatására sokkal kevesebb erőforrás felhasználásával is hatékonyabb eszközöket tudunk létrehozni. Egy mai mobiltelefon többet tud, mint az 1970-es évek szobányi számítógépei, ráadásul egyre inkább kiváltja a fényképezőgépet, a hifiberendezéseket, a zseblámpát, az órát, az újságot és a térképet is. Vagyis a kis mobiltelefonnak hála sokkal kevesebb egyéb dolgot kell előállítani. És nem csak az elektronikában nőtt a hatékonyság – folytatja Ridley. 1959-ben még 85 gramm alumínium kellett egy sörösdoboz előállításához, ma viszont mindössze 13 gramm, ráadásul ez is többnyire újrahasznosított forrásból származik.
Ridley különösen bíztatónak tartja, hogy a hatékonyabb öntözés és más mezőgazdasági újdonságok hatására nő a terméshozam, aminek következtében kevesebb szántóföldre van szükség. Mint azt mások kimutatták, ma átlagosan 65 százalékkal kisebb terület is elégséges egységnyi élelmiszer megtermelésére, mint fél évszázada. Közben nő az erdők mérete, ami élőhelyet biztosít számos vadállatnak. Mint azt a Wall Street Journalben Johan Norberg svéd gazdaságtörténész kifejti, a klímaváltozással összefüggő természeti katasztrófák áldozatainak a száma is jelentősen csökkent. Bár a vészhelyzetek száma nőtt, a gazdasági és a technológiai fejlődésnek hála az áldozatok száma ma 95 százalékkal kevesebb, mint 1960-ban.
Mindebből pedig az következik, hogy a gazdasági növekedés fenntartható – véli Ridley. Egyelőre semmi sem vált valóra azon vészjóslatokból, amelyek az erőforrások kimerülését vetítették előre, illetve a túlnépesedés okozta demográfiai, gazdasági és ökológiai katasztrófát vizionáltak. Nem az apokaliptikus klímavédők által javasolt romantikus megoldások, a fogyasztás és a termelés visszafogása, hanem az új technológiák segíthetnek a jólét növelésében és a termelés fenntarthatóvá tételében.
Cikke végén Ridley megkockáztatja, hogy a következő évtizedben tovább nőnek majd a globális jóléti mutatók, és a hatékonyabb termelési technológiák hatására a nagyobb termelékenyég még kevesebb energia- és nyersanyagfelhasználással fog járni.