„A politikai elit bajban van, és nemcsak Olaszországban. Egyre többen szavaznak a legkülönfélébb jelöltekre csak azért, mert az elit alternatíváját látják benne. Ezért lett miniszterelnök a jobboldali Giorgia Meloni, és ezért győzött a Demokrata Pártban Elly Schlein” – fejtegette a La 7 televíziócsatornán Marco Travaglio, az Il Foglio főszerkesztője.
Mint a Metazinban már szó volt róla, a Demokrata Párt két fordulóban választja meg vezetőjét. Az elsőben a párttagok kiválasztják a két versenyben maradt jelöltet, a másodikban bárki szavazhat. Federico Fornaro politológus az Editoriale Domani honlapon rámutat, hogy a szavazás második fordulójában résztvevők száma a 2007-es három és félmillióról alig egymillióra csökkent. Ez a hat választáson át szakadatlan hanyatlás önmagában is a Demokrata Párt válságát mutatja, és Elly Schlein megválasztásában a megmaradt szavazók többségének elégedetlensége nyilvánult meg.
Aldo Cazzullo a Corriere della Serában azt fejtegeti, hogy a harminchétéves, bevallottan biszexuális Schlein mindenekelőtt a divatos progresszív értékek körül szerveződő városi mozgalmak köreiben talált támogatókra. A Bussola Quotidiana hasábjain Stefano Fontana részletezi is, milyen értékekről van szó: az úgynevezett új jogokról. Ezek pedig a bevándorlástól az új nemi identitásokig terjednek. Schlein az abortuszt állampolgári alapjoggá nyilvánítaná, nem engedné, hogy orvosok lelkiismereti okokból tartózkodhassanak a mesterséges terhességmegszakítástól, a nemváltást is liberalizálná, és természetesen radikális környezetvédőnek is vallja magát.
Ily módon Elly Schlein győzelme azt teljesíti be, amit Augusto Del Noce konzervatív filozófus már a hetvenes évektől hangoztatott, arra reagálva, hogy Nyugaton a kommunisták lemondtak eredeti küldetésükről, a forradalomról. Végül mégiscsak valami különlegeset akarnak majd képviselni, de ez nem lehet más, mint az individualista materializmus, mint a modernitás netovábbja. Minthogy „a természetes világ kondérjának aljáról sincs már mit kikaparni”, majd kitalálnak mindenféle extravagáns dolgokat, amelyek hangoztatásával a többség előtt járhatnak. Ahogy Marcello Veneziani filozófus kifejti, így aztán elmarad mindaz, amit Del Noce értékesnek tartott a marxista hagyományban: elsősorban is az elidegenedés bírálata és meghaladásának kísérlete. Ehelyett „a kommunizmus a kapitalizmus karjaiban követ el öngyilkosságot”, a fogyasztói társadalom legextrémebb értékeit felkarolva.
Ám Elly Schlein nemcsak az elsősorban Észak-Amerikában divatos progresszív identitáspolitikai irányzat képviselője. Az olasz baloldalon még ma is népszerűbb hagyományos értékeket, az egyenlőséget és a lázadást is hirdeti. Igaz, ezek Amerikában is megférnek egymás mellett a baloldalon. A Demokrata Párt balszárnya is ezeket képviseli, miközben nem határolódik el a woke mozgalomtól. Elly Schleint szokták is Alexandria Ocasio-Cortez radikális amerikai demokratapárti képviselőnőhöz hasonlítani. Stefano Graziosi a Panoramában rámutat azonban, hogy az amerikai képviselőnő gyermekkorában megtapasztalta a szegénységet, szöges ellentétben Elly Schleinnel, aki egyetemi professzorok gyermeke, és akinél inkább csak a médiaszereplés szintjén szerepelnek a szociális kérdések. Igaz, sürgeti a vagyonadó bevezetését és az általános alapjövedelem meghonosítását. De ez az Öt Csillag mozgalom programja, és Graziosi nem érti, miért nem abba a pártba lépett be Schlein. Az Öt Csillag a maga 17 százaléknyi szavazatával (ami volt már harminc is) jókora falatot harapott le a baloldal szavazótáborából, és Graziosi attól tart, hogy Schleinnel az élen a Demokrata Párt még a mostani 16 százalékából is veszít majd.