„A mesterséges intelligencia tovább erősítheti a gondolatrendőrséget” – figyelmeztet Robert Henderson pszichológus a City Journalben.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos vita nem újkeletű, ám a ChatGPT megjelenése hatalmas hullámokat, valóságos közéleti pánikrohamot váltott ki. A kommentariátus jeles képviselői egymásra licitálva rukkolnak elő a tudományos-fantasztikus regényekbe illő apokaliptikus jóslatokkal.
Hendersonnak nincs olyan élénk fantáziája, mint sok más véleményvezérének, de azért ő is komoly veszélyt lát a mesterséges intelligenciában. Leginkább attól tart, hogy az új technológia tovább erősítheti a baloldali politikai korrektséget. A mesterséges intelligenciát a felhasználók elfogulatlan orákulumnak tartják, holott erről szó sincs. A ChatGPT és egyéb alkalmazások generatív nyelvi algoritmusai az emberek által létrehozott szövegeket szintetizálják, bennük a közkeletű tévedésekkel és a gyakran önmagunk előtt is rejtett elfogultságokkal. Ez már önmagában is aggályos, Henderson azonban ennél is súlyosabb problémának tartja, hogy ezzel az alkalmazások üzemeltetői is tisztában vannak, és ezért még cenzúrázzák is a mesterséges intelligenciát. Nemcsak a veszélyes tevékenységekre vonatkozó kérdéseket utasítják vissza, hanem ideológiai alapon is szelektálnak. Henderson kísérletképpen a fasizmus és a kommunizmus dicsőítésére próbálta rávenni a ChatGPT-t. A robot az előbbit visszautasította, mondván, hogy a fasizmushoz hasonló kártékony és veszélyes ideológiát nem méltathat. A kommunizmus esetében viszont nem voltak aggályai, és bár megemlítette „a valóban létező kommunista rezsimek hibáit", méltatta a kommunizmus ideológiáját, mondván az a társadalmi igazságosság nemes elvét hirdette. A ChatGPT korábbi, hármas verzióját némi unszolásra Mao Ce-tung dicsőítésére is rá lehetett venni (Sztálin, Pol Pot és Hitler esetében Henderson nem járt sikerrel).
Henderson attól tart, hogy a mesterséges intelligencia felhasználásával a baloldali elitek még könnyebben kényszeríthetik dogmáikat a társadalomra. Politikailag korrekt tabuikat a chatrobotokon keresztül észrevétlenül kényszeríthetik rá az emberekre, titkos gondolatrendőrséget hozva létre annak meghatározásával, hogy mi számít veszélyesnek és mi elfogadhatónak. Henderson intő jelnek tartja, hogy felmérések szerint az amerikai diplomásoknak közel fele rendszeresen politikai öncenzúrát gyakorol a mindennapi életben. Ezt elkerülendő Henderson szabad, cenzúra és befolyásmentes alkalmazások létrehozását javasolja, azt sugallva, hogy a Twittert felvásárló Elon Musk sikerrel kísárletezik ilyesmivel.
Lina Khan, az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság elnöke a New York Times hasábjain szintén komoly kockázatokat lát a mesterséges intelligenciában. A trösztellenes jogász szerint a mesterséges intelligencia elterjedése a már most is a nagyhatalmű globális nagyvállalatoknak kedvez. Az új technológiát a kisebb cégek nem tudják megfizetni, ők így kiszorulhatnak a piacról (Khan nem tesz róla említést, hogy a nagyok ennek éppen ennek ellenkezőjétől tartanak: ők attól rettegnek, hogy hatalmas bevételkieséseik lesznek). Khan attól tart továbbá, hogy a mesterséges intelligencia lehetővé teszi a felhasználók még nagyobb megfigyelését és még kifinomultabb befolyásolását, sőt szándékos becsapását. A szerző súlyos problémának tartja azt is, hogy a mesterséges intelligencia az előítéleteket is magáévá teszi, ezért alkalmazásával tovább erősödhet, sőt, legitimmé válhat a diszkrimináció. Mindennek fényében csöppet sem meglepő, hogy elemzése végén Khan éppen a szöges ellentétét ajánlja annak, amit Henderson javasol: szigorú állami fellépést és szabályozást sürget a mesterséges intelligencia megzabolázása érdekében.