„Deneen szerint a jó elit nem saját elképzeléseit akarja ráerőltetni az alapvetően konzervatív népre, hanem a közjót, a békességet, a rendet és a jólétet szolgálja. Méghozzá az olyan jólétet, amely lényege szerint haladásellenes, és mint ilyen, szemben áll a klasszikus és a progresszív liberalizmussal csakúgy, mint a marxizmussal” – olvassuk a konzervatív James Wilson Intézet blogján John Ehrett recenzióját Patrick J. Deneen filozófus Rezsimváltás egy posztliberális jövő reményében című június elején megjelent könyvéről.

Új könyvében Deneen a Metazin által is ismertetett korábbi kötetének gondolatait fűzi tovább, amelyben a liberális individualizmust és a belőle kinövő piaci kapitalizmust bírálta és a hagyományos közösségek megerősítését szorgalmazta. Úgy látja, hogy a piaci liberális gondolkozású elit a nép gondolkodásától idegen világnézetet képvisel, ezért olyan konzervatív vezetőkre bízná az országot, akik az átlagember és különösen a kétkezi munkások értékeit és érdekeit képviselik. Deneen bevallottan a tradicionalista jobboldal populista szárnyához tartozó „közjó-konzervativizmus” néven ismert irányzatnak akar eszmei munícióval és programmal szolgálni. Egyebek között a szabad piac és a globális kereskedelem korlátozását, a nagyvállalatok hatalmának megnyirbálását, az ipar erősítését, a bevándorlási szabályok szigorítását. valamint a családok és a kis, szerves közösségek megerősítését szorgalmazza.

Ehrett a Deneen által javasolt reformok nagy részével egyetért, és megjegyzi, hogy többségük egyáltalán nem ellentétes a republikánusok mérsékelt konzervatívjainak elképzeléseivel. Ám a Deneen által képviselt doktriner haladásellenességet zsákutcának tartja. Ehrett szerint Deneen ugyanis bunkósbotként használja a haladás kifejezést, és minden újítást és változást a hagyományokat gyengítő rombolásnak tekint. Egyebek között élesen bírálja az emberi jogok nevében végrehajtott reformokat. Az ilyen vaskalapos tradicionalizmus ellentétes nemcsak a liberális univerzalizmus, hanem a keresztény egyetemesség gondolatával is – véli Ehrett. Ha komolyan vennénk Deneen haladásellenességét, akkor legitimnek kellene tekintenünk az emberáldozatot is, mivel szerves része egy törzsi társadalom hagyományainak.

Ehrett ennél is ellentmondásosabbnak tartja, hogy Deneen az általa kritizált haladáskultuszt és elitizmust nem felszámolná, csak újracsomagolná. Hiszen ő is az elitre – még ha egy másikra is – bízná a feladatot, hogy – úgymond – visszavesse a népet a már kiveszett tradicionális értékekhez és intézményekhez. Ez a megközelítés lényegét tekintve nem különbözik a progresszív társadalommérnökségtől – véli Ehrett.

Hasonló szellemű, ám ennél is vitriolosabb kritikát fogalmaz meg a könyvvel kapcsolatban az Acton Intézet magazinjában a liberális elfogultsággal szintén nem vádolható Jonah Goldberg, akinek több könyve magyarul is olvasható. Goldberg a Twitter-szennycsatorna közönségére szabott álfilozófiai lózunggyűjtemnynek nevezi Deneen eszmefuttatását. Megdöbbentőnek tartja, hogy Deneen a munkások érdekében lényegében a piaci kapitalizmus felszámolását szorgalmazza, holott a modern kapitalizmus sosem látott mértékben teremtett jólétet a korábban jogfosztottként és nyomorban élő alsóbb osztályok számára. Továbbá a hagyományos társadalmakban jóval nagyobb volt az elnyomás és a kizsákmányolás, mint a modern demokráciában, ahol azért mégis van módja a népnek kifejezni az akaratát és leváltani az elitet. Nem véletlen – teszi hozzá Goldberg –, hogy az amerikaiak háromnegyede támogatja a szabad piacot, és nem kér a Deneen által szorgalmazott, tradicionalista maszlaggal leöntött állami gondoskodásból.