„A történelem jó oldalára állnak a nagyvállalatok, amelyek a Büszkeség hónap szövetségeséül szegődnek” – írja a USA Todayben Kelley Robinson, a meleg- és transzjogi Human Rights Campaign elnöke. A szervezet legismertebb kezdeményezése a Vállalati Egyenlőség Index, a melegek és transzneműek iránti elfogadás alapján rangsorolja az önként jelentkező cégeket.

Kiáltványnak is beillő cikkében Robinson kifejti, hogy a nagyvállalatok a meleg- és transzjogok érvényesítésének kulcsszereplői. Nem elég, hogy a republikánus vezetésű államok százával hozzák az LMBTQ-ellenes törvényeket, és korlátozzák a kiskorúak nemváltó kezelését (amelyeket Robinson „életmentő, orvosi szempontból szükséges egészségügyi ellátásnak” nevez), ráadásul konzervatív civil szervezetek bojkottra hívnak a melegek és a transzneműek mellett kiálló vállalatok , egyebek között az IKEA és a Target ellen. 

Robinson úgy véli, hogy mindennek ellenére a nagyvállalatoknak pusztán anyagi megfontolásból is megéri kiállniuk a meleg- és transzjogok mellett. A melegek és a transzneműek ugyanis egyre növekvő vásárlóerőt képviselnek. Közvélemény-kutatások szerint az amerikai felnőttek több, mint 7 százaléka LMBT-ként azonosítja magát, a Z-generáció fiataljai körében pedig 20 százalék az arányuk (igaz, e fiatalok fele csak heteroszexuális kapcsolatot folytat). Azok a cégek, amelyek meghátrálnak, és lemondanak a meleg- és transzjogok képviseletéről, vevőket veszítenek.

„Az egykor a mássághoz való jogot ünneplő esemény mára az igazodási kényszer melletti kiállás követelésének fórumává vált. Az elnyomottakból elnyomók lettek. Igencsak ironikus, hogy az erőszakos LMBT aktivisták rejtőzködésre kényszerítik és elhallgattatják az LMBT-dogmákkal egyet nem értőket” – veti ellen A Real Clear Politics hasábjain Gergory T. Angelo, a meleg- és transzlobbit és a velük együttműködő egyetemeket illetve nagyvállalatokat intoleranciával, a más vélemények elhallgattatásával vádoló Új Tolerancia Kampány elnöke. A szervezet saját bevallása szerint nem ellenzi a melegek és a transzok jogait, csak a nevükben kifejtett erőszakos hittérítést helyteleníti.

Angelo a nagyvállalatok kiállását a meleg- és transzjogok mellett puszta PR-kampánynak tartja. Úgy véli, hogy az egyre hangosabb meleg- és transzjogi aktivisták kényszerítik őket erre: ha ellenállnak, akkor ugyanis megbélyegzik őket és bojkottot hirdetnek ellenük. Angelo kiemeli, hogy nem a melegekkel és a transzneműekkel van problémája, hanem az intoleráns hittérítéssel. „A kötelező ünneplés helyett kölcsönös tiszteletre lenne szükség.”

Hasonlóan Robinsonhoz, Angelo is biztos benne, hogy a piaci racionalitás az ő oldalán áll, és ő is a fogyasztóktól várja a kultúrharc eldöntését. Felidézi, hogy a Bud Light forgalma negyedével csökkent, miután az Amerikában népszerű sört egy transznővel reklámozták. A Target is 12 százalékos forgalomcsökkenést szenvedett, mióta nyári kollekcióját a férfi nemiszervekkel rendelkezőkre szabott speciális női fürdőruhával hirdette. Az ilyen példák arra utalnak, hogy az embereknek elegük van a woke nagyvállalati agymosásból – véli Angelo, és felszólítja az olvasókat, hogy csatlakozzanak a woke cégekkel szembeni akciókhoz. Ahogyan Robinson, ő is a toleranciára hivatkozik.