„Egyre több kutatás mutat rá, hogy a fiatal felnőttek körében minden korábbinál nagyobb a mentális problémákkal küzdők aránya. A baloldali nők helyzete a legrosszabb” - olvassuk Daniel Cox demográfus elemzését az amerikai népesség lesújtó mentális állapotáról.
Mint arról a Metazin is beszámolt, sorra jelennek meg drámai kutatási és közvélemény-kutatási eredmények az Egyesült Államok fiataljainak rossz lelkiállapotáról. Drámaian megnőtt a depresszióban szenvedők és a mentális problémákkal küzdők aránya, és egyben az öngyilkosságok száma. Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a konzervatívok általában boldogabbnak vallják magukat a liberálisoknál, az új felmérések szerint viszont a fiatal baloldali liberális nők a leginkább boldogtalanok és elégedetlenek. A jelenség okait egyesek a közösségi média elterjedésében keresik, mások Trump elnökségét okolják, akad, aki a szülők nevelési módszereit tartja a baj forrásának, megint mások a hétköznapokat átitató baloldali félelemkultúrát.
Cox máshol keresi a probléma okait. A liberális nők válsága szerinte elsősorban az életmód és egyéni döntések következménye. Mindenekelőtt az okozza, hogy a liberális fiatal nők között magasabb a szinglik aránya (mindössze 22 százalékuk van férjnél), viszont alacsonyabb a rendszeresen templomba járók aránya.
Igen ám, csakhogy a férfiak körében is hasonlóak az arányok, nekik is kevés közeli barátjuk van, vagyis a fenti okok nem magyarázzák, hogy a liberális nők miért boldogtalanabbak még a liberális férfiaknál is. Cox úgy véli, hogy a liberális nők boldogtalanságát a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos elégedetlenség duzzasztja, az pedig a MeToo mozgalom nyomában mélyült el az utóbbi években. A Gallup felméréséből kiderül ugyanis, hogy 2016 és 2018 között drámaian, 61-ről 44 százalékra csökkent a nők társadalmi helyzetét jónak ítélő nők aránya. A MeToo mozgalom hatására a liberális nők egyre inkább úgy érzik, az Egyesült Államokban nem érvényesül a nemek közötti egyenlőség. Cox saját kutatásaiból pedig az is kiviláglik, hogy a liberális nők kétharmada vélekedik így, miközben a konzervatív nőknek csak harmada elégedetlen a nők társadalmi helyzetével. A nők helyzetét rossznak ítélők saját kilátásaikkal kapcsolatban is pesszimisták.
A helyzetet tovább súlyosbítja – teszi hozzá Cox – hogy a Gallup egy másik tavalyi felmérése szerint a fiatalok között drámaian megnőtt a magukat LGBT-ként azonosítók aránya: a Z-generáció, vagyis az 1997 és 2012 között születettek 21 százaléka vallja magát nem heteroszexuálisnak. Cox számításai szerint a korosztályhoz tartozó nők körében pedig jóval magasabb az arány, mint a férfiak között (igaz, más felmérések tanúsága szerint a magukat LGBT-nek valló fiatal nők több mint felének csak heteroszexuális kapcsolata volt az elmúlt öt évben). Az pedig köztudomású, hogy az LGBT-ként azonosuló fiatalok körében magasabb a depressziósok és az egyéb mentális problémákkal küzdők aránya.
A cikk végén Cox mindenesetre elismeri, hogy a statisztikai adatokból legfeljebb korrelációt lehet megállapítani, oksági összefüggést nem. Vagyis az nem derül ki a statisztikákból, hogy a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos elégedetlenség illetve az LGBT-identitás oka-e avagy következménye a fiatal liberális nők boldogtalanságának. Mint ahogyan az sem, hogy jól látják-e a nők társadalmi helyzetét, vagy sem.