„A közösségi média és az áldozati kultúra következtében eltorzult fiatal nemzedék az amerikai kultúrát és a kapitalizmus fennmaradását veszélyezteti” – olvassuk a Wall Street Journal interjúját a Metazinból is ismert Jonathan Haidt szociálpszichológussal.

Haidt elsősorban a társadalmi megosztottság okait, illetve a politikai világnézet és az alapvető pszichológiai attitűdök összefüggéseit vizsgáló kutatásaival tett szert ismertségre. Újabb kutatásaiban az internet és a demokrácia összefüggéseit vizsgálja, és egy kutatásában kimutatja, hogy a fiatalokra különösen károsan hatnak az álhírek. A magát klasszikus, 19. századi liberálisként meghatározó tudós előző, 2018-ban megjelent könyvében az egyetemeken egyre inkább eluralkodó kultúrát bírálja, mondván, hogy a fiatal felnőtteket hiba „túlfélteni” a megosztó és esetleg a lelki nyugalmat megzavaró témáktól, mert ezzel csak károkat okoznak a hallgatóknak, nem is beszélve a szólásszabadság korlátozásáról.

Az interjúból kiderül, hogy jelenleg is hasonló témák foglalkoztatják. Párhuzamosan két könyvön dolgozik, amelyek a Z-generáció, vagyis a nagyjából 10-25 évesek korosztályának lelkiállapotát elemzik. Haidt szerint a rendelkezésre álló adatok igencsak aggasztóak. A fiatalok körében a korábbinál sokkal több az öngyilkosság, és ugrásszerűen nőtt a depressziósok és a pánikbetegek aránya. Ennek részben az áldozati kultúra az oka, vagyis az a szemlélet, amely a múltban és a jelenben is igyekszik mindenhol sérelmet keresni, hogy aztán az áldozati státuszból és a vele járó vélt és valós szenvedésből erényt kovácsoljon. Ám ennél is nagyobb hatása van az internetnek és a közösségi oldalaknak – véli Haidt. A Z-generáció a kamerás mobiltelefonok és a közösségi média korában szocializálódott. Az amerikai fiatalok többsége nagyon korán használni kezdte a közösségi oldalakat. Egyáltalán nem voltak elég érettek hozzá, hogy a Facebookon és az egyéb oldalakon rájuk özönlő bírálatokat feldolgozzák. Jóformán még el sem indultak a szocializáció rögös útján, még kisebb és védettebb közösségekben sem volt módjuk tapasztalatokat szerezni az emberi kapcsolatokról, amikor a minden védőháló nélküli online nyilvánosság elé léptek.

Különösen a tinédzser lányok szenvedtek kárt a korai internethasználattól. Ők eleve sérülékenyebbek és gyakrabban küzdenek önértékelési és beilleszkedési nehézségekkel. A közösségi oldalak csak súlyosbítják helyzetüket. Haidt adatai szerint a Z-generáció fiatal amerikai lányainak negyede átesett már súlyos depresszión, miközben a más tekintetben szintén komoly problémákkal küzdő fiúknak csak huszadrésze. Haidt szerint ennek az a magyarázata, hogy a fiúkat kevésbé viseli meg a közösségi oldalakon az elismerésért folytatott versengés. Ázsiában és Európában, ahol kevesebbet és később használják a közösségi oldalakat, sokkal kevésbé aggasztók a számok.

Haidt egyenesen „országos válságról” beszél, és attól tart, hogy a Z-generáció mentális problémái az egész amerikai kultúrát alááshatják. A fiatal nők mentálhigénés válsága megnehezítheti, sőt akár vissza is fordíthatja a női egyenjogúság ügyét. De ennél is aggasztóbb, hogy a Z-generáció túlérzékeny, a konfliktusokat kezelni képtelen nemzedékével rendkívül nehéz együtt dolgozni. A szorongó fiatalok nem képesek szembenézni a kihívásokkal, és a bírálatokat sem tudják feldolgozni. Rendkívül kockázatkerülők, és hiányzik belőlük az amerikai gazdaság működéséhez szükséges vállalkozószellem és kísérletezőkedv. Nem mellesleg, a közösségi oldalakon szocializálódott fiatalok a demokráciához szükséges vitakultúrát sem sajátítják el.

A megoldás az lenne, ha csak később kezdenék használni a közösségi oldalakat. Ám erre mindaddig kicsi az esély, amíg a többség jelen van a kibertérben, hiszen a kimaradókat így eleve megbélyegzik. Haidt szerint ezért nincs más lehetőség, mint állami beavatkozással előírni, hogy csak 16 évesnél idősebbek regisztrálhassanak. Haidt megemlíti, hogy kutatásai szerint az érintett fiatalok is támogatnák a javaslatot.

A libertárius John Tamnyt viszont egy csöppet sem nyűgözi le Haidt okfejtése. Tamny a szokásos „bezzeg a mi időnkben” kesergésnek tartja Haidt megközelítését, felidézve, hogy az idősebb nemzedékek az elmúlt század során szinte mindig leírták az utánuk következőket, akik aztán sokszor túlszárnyalták őket. A téves helyzetértékelésnél azonban még kártékonyabbnak tartja az állítólagos bajra felírt gyógyírt. Teljes ellentmondásnak látja, hogy a Haidt szerint is túlérzékeny és túlféltett generációt azzal lehetne segíteni, ha újabb védőburokkal vesszük körül, és kormányzati szinten korlátozzuk a közösségi oldalakhoz való hozzáférését. Tamny utal rá, hogy a dadusállam hatalmának ilyen kiterjesztése a Haidt által féltett kapitalizmus ügyét sem segítené.