„Donald Trump előretörése, az európai nacionalista pártok megerősödése és a Brexit kapcsán a baloldalon sokan érzik úgy, hogy veszélyes és borzalmas folyamat indult el. Úgy vélik, a politika Zika-vírusa, a jobboldali populizmus fertőz. Mintha megszállta volna valami az embereket, aminek következtében saját józan érdekeik ellenében cselekszenek, és a gazdasági növekedést visszavető izolacionizmust támogatják” – jellemzi ezt az álláspontot Jonathan Haidt amerikai pszichológus és filozófus az American Interestben.

A jobboldali populizmus és bevándorlásellenesség népszerűségét csakúgy, mint a Brexit győzelmét a baloldal előszeretettel magyarázza rasszizmussal, a globalizácó hatására kialakult egyenlőtlenséggel, illetve autoritárius hajlamokkal. Haidt nem vitatja, hogy mindezeknek szerepe van a jobboldali populizmus megerősödésében, de úgy véli, hogy az okok megértéséhez mélyebbre kell ásni, és a morális attitűdök pszichológiáját kell feltárni.

Haidt két morális attitűdöt különböztet meg: a globálist és a nacionalistát. Az előbbi a szolidaritást és általában a társadalmi együttélést a törzsi, nemzeti és egyéb azonosságoktól függetlennek tekinti: az egyetemes emberi méltóságból illetve a józan egyéni érdekből vezeti le. Az utóbbi viszont partikularista: valamilyen kulturális, nemzeti avagy szélsőséges formájában leszármazási, etnikai avagy faji hasonlóságot tekint a politikai közösség és rend szükségszerű előfeltételének.

A demokratikus kapitalizmus a globális erkölcsi attitűdöknek kedvez. Mint azt a World Values Survey adatsorai alapján készült elemzések kimutatják, a gazdasági növekedés és a kapitalista piacgazdaság együtt jár a toleráns, kozmopolita értékek megerősödésével. A kapitalizmus sikerének feltétele a nyitott gazdaság és a szabad kereskedelem, amely viszont csak akkor lehetséges, ha erős a bizalom és a szolidaritás a résztvevő felek között. A kapitalizmus elterjedése így együtt jár a hagyományos – törzsi, nemzeti és patrióta – szolidaritás gyengülésével és a kozmopolita érzelmek és multikulturális tolerancia elterjedésével.

Ám ezen attitűdök egyenlőtlenül terjednek: főleg a globalizáció nyertesei, a városi középosztály és elit körében népszerűek. Az elzártabb, a globális piacon inkább csak közvetve jelen lévő, periférikus területeken azonban továbbra is a hagyományos identitás és morális attitűd maradt a szolidaritás alapja. A szerző az elemzésnek ebben a szakaszában nem foglalkozik azzal, hogy pontosan milyen veszélyekkel jár szokatlanul nagy tömegű bevándorló érkezése. Őt egyelőre csakis a fejlemények társadalomlélektani oldala érdekli. A más kultúrájú bevándorlók érkezése – állapítja meg – félelmet vált ki azokból, akik nem osztják a kozmopolita attitűdöket: az ő szemükben a másság a társadalmi rend alapjául szolgáló normákat és hagyományokat veszélyezteti. Haidt utal Karen Stenner pszichológus A tekintélyelvűség dinamikája című könyvére, amelyben a szerző arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a félelmek aktiválják az emberekben lappangó autoritárius hajlamot és a mássággal szembeni intoleranciát. Stenner még a migrációs válság előtt jelentette meg könyvét, és úgy látta, hogy demagóg politikusok felnagyítják a veszélyeket, és eredményesen támadják, a „haladó” elitnek azt a hibás retorikáját, amely a nemzeti és egyéb partikuláris szolidaritásokat maradinak és ostobának állítja be. És persze az iszlám fundamentalista terrorizmus is jelentősen hozzájárul a morális pánikhoz. Mindezek felerősítik az aggodalmat, hogy az „idegenek”, a „mások” a rendet, a stabilitást és a társadalmi bizalomhoz elengedhetetlen szokásokat és normákat veszélyeztetik.

Haidt önsorsrontónak tartja a kozmopolita elit politikáját. A fentiekből ugyanis azt a következtetést vonja le, hogy a globális erkölcs híveinek újra kell gondolniuk a stratégiájukat. A kozmopolita normák erőltetése, a határok átjárhatóságának erősítése, a bevándorlást ellenzők és a nacionalisták lerasszistázása kontraproduktív, és csak tovább erősíti a szélsőjobboldalt. A morális pánik enyhítéséhez korlátozni kell a bevándorlás mértékét, és erősíteni a bevándorlók asszimilációját – javasolja Haidt. Hozzáteszi, hogy a multikulturális politika nem segít: minél inkább támogatja az állam a bevándorló kisebbségek kulturális különbségeinek megtartását, annál könnyebben korbácsolja fel a populista jobboldal a morális félelmeket.