„A mesterséges intelligencia elterjedésével új létminimum alatt élő osztály jöhet létre” – olvassuk Josh Dzieza esszéjét a New York Magazine-ben.

Mint szinte minden korábbi jelentős technológiai újítás kapcsán, a mesterséges intelligencia okán is előkerültek a munka jövőjével kapcsolatos aggodalmak. Mint arról a Metazin is beszámolt, sokan jósolják, hogy a mesterséges intelligencia elterjedésével nőni fog a termelés és a szolgáltatások hatékonysága, ami pedig a munkával eltöltött idő csökkenését okozza. Ahogyan egyre több feladatot lehet a mesterséges intelligenciára bízni, úgy lesz kevesebb az ember által végzett munka.

Igen ám, csakhogy a mesterséges intelligencia kiképzéséhez rengeteg emberi beavatkozásra van szükség. A mesterséges intelligenciát mindenekelőtt be kell tanítani. Ehhez pedig strukturált információra van szükség. Ahhoz például, hogy a mesterséges intelligencia képeken szereplő tárgyakat ismerjen fel, rengeteg képet kell felcímkézni és pontosan megjelölni rajtuk az adott tárgyat. Mozgóképek esetében még bonyolultabb a dolog, hiszen ott akár több kameraállásból rögzített felvételeket kell képkockáról képkockára osztályozni.

Dzieza cikkéből kiderül, hogy a mesterséges intelligenciát fejlesztő nagyvállalatok előszeretettel szervezik ki a címkézési feladatokat. A címkézők napokon vagy heteken át képek ezreit nézik át, hogy bejelöljék rajtuk a mesterséges intelligencia betanításához szükséges tárgyakat. A monoton, lélekölő, embertelenül unalmas munka zömét fillérekért végzik az általában egy-egy feladatra felvett dolgozók.

És ez még csak a kezdet. Az alkalmazásokat ugyanis tesztelni és folyamatosan finomítani kell. Minél összetettebb feladatot kell ellátnia, annál nagyobb az esélye, hogy a mesterséges intelligencia téved. Hogy milyen nagy tétje van mindennek, jól mutatja az Uber önvezető autójának hibája: a kerékpárosok és a gyalogosok azonosítására betanított alkalmazás nem ismerte fel és elütötte az utcán a kerekpáját toló nőt. Az orvosi alkalmazások terén bármilyen apró hiba emberéletbe kerülhet. Éppen ezért a kritikus alkalmazásokat – a képfelismerő szoftverektől a chatbotokon át az önvezető traktorokig – állandó emberi felügyelet alatt kell tartani, és folyamatosan javítani kell a hibáikat. Az optimisták szerint az új technológia szintet léphet, és képessé válhat rá, hogy a címkézés és az osztályozás feladatát is átvegye az embertől. Dziedza szkeptikus ezzel kapcsolatban, hiszen a mesterséges intelligencia betanítására alkalmas mesterséges intelligencia még a mostaninál is sokkal nagyobb emberi felkészítést és még jobban strukturált hatalmas adatbázisok összeállítását igényelné, nem beszélve a komplex feladatokból fakadó rengeteg hibajavításról.

Mindebből egyrészt az következik, hogy a mesterséges intelligencia elterjedésével feleslegessé válnak egyes ember által végzett munkát, ám az új technológia betanítása, ellenőrzése és működtetése új munkalehetőségeket is teremt. Hogy aztán a felszámolt, avagy az új munkalehetőségből lesz-e több, azt Dziedza nem tárgyalja. Ám attól tart, hogy minőségi tekintetben visszalépésre kell felkészülnünk. „A mesterséges intelligencia nem veszi el a munkalehetőséget, csak éppen sokkal elidegenítőbbé és unalmasabbá teszi.”