„A filozófiát egyszerre kétveszedelem is fenyegeti: a túlzott specializáció miatt érthetetlen szaktudománnyá válhat, ugyanakkor olcsó életmód-tudománnyá is silányulhat” – olvassuk Siobhan Lyons ausztrál médiatudós és kritikus esszéjét az Aeon magazinban.

Az ókori filozófusok még a piacon vitatkoztak, ám az elmúlt évszázadok során a bölcselet egyre inkább szaktudománnyá vált. A bölcselők még a középkorban és az újkor hajnalán is viszonylag közérthető nyelven, emelkedések, esszék és királytükrök formájában fejtették ki a tanaikat. Aztán az értekezések stílusára egyre inkább a szakzsargon nyomta rá a bélyegét, a tartalom pedig egyre szakbarbárabbá vált. A huszadik században még akadtak ugyan filozófusok, egyebek között Martin Heidegger, akik a lét nagy kérdéseit tárgyalták, ám többnyire ők is olyan nyelvezetet használtak, amely a filozófiatörtnetben kevésbé járatos olvasók számára nagyon nehezen érthető. A poétikus stílusban író kontinentális filozófusokat az érvelésben a tudományos logikát és világosságot elváró angolszász analitikus filozófiai irányzatok követői nem is tekintik filozófiának, hanem legfeljebb költészetnek.

Lyons szerint a nehezen érthető kontinentális és az analitikus irányzatokra egyaránt jellemző, hogy nem képesek felkelteni a nem szakbarbár filozófusok érdeklődését. A filozófusok olyan technikai részletkérdéseket tárgyalnak, amelyek az átlagolvasót nem érdeklik, de még ha érdekelnék sem értené meg az obskúrus bikfanyelvet. A nagy filozófiai kérdések megválaszolására, rendszerszintű elméletépítésre az egyetemi filozófusok nem vállalkoznak, legalábbis ha az akadémiai elefántcsonttorony falain belül szeretnének érvényesülni. Sőt, ott egyenesen komolytalannak tartják és lenézik azokat a szerzőket, akiket a nem szakavatott közemberek is megértenek. Mindenekelőtt a népszerű, életmódtanácsokat és egyéb instant bölcsességeket osztogató „pop-filozófusokat”. Lyons elrettentő példaként Alain de Botton terapeutikus céllal írt bölcseleti munkáit említi. Botton a Hogyan változtathatja meg az életedet Proust, vagy a Hogyan gondolkodjunk a szexről című könyvei igen népszerűek, ám csak annyiban van közük a filozófiához, hogy alkotójuk csúfot űz az elmélyült filozofálásból, és aprópénzre váltja a bölcseletet. A merészebb sarlatánok még Bottonnál is messzebbre mennek, és Kantot hívják segítségül az sms-özön kezeléséhez, a másnaposság túlélésének receptjét Arisztotelész munkáiban keresik, kutyánk halálának feldolgozását pedig Heidegger olvasásával próbálják elősegíteni.

Mindennek fényében nem csoda, ha a filozófia páriasorba jutott. Mint Lyons utal rá, ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a filozófusok visszatalálnának az arany középútra, és nem pusztán a szakmabéliek számára érdekes kérdésekkel foglalkoznának, hanem a filozófia nagy és sokakat érdeklő kérdéseinek is figyelmet szentelnének, ahelyett, hogy ezt a területet lelkes amatőröknek engednék át.