„Jean Monnet egykor azt mondta, hogy a válságok megerősítik Európát. De mi történik akkor, ha az európaiak úgy gondolják, hogy sem az EU, sem nemzeti kormányuk nem képes megoldani a válságokat? A közelgő európai parlamenti választáson a múltbeli válságok visszatérésétől való félelem fogja motiválni a választókat, nem pedig a szebb jövőbe vetett hit” – foglalja össze közös kutatásának eredményeit Ivan Krasztev és Mark Leonard politológus a Külkapcsolatok Európai Tanácsának blogjában.
Az előző, 2019-es EP-választást az EU-szkeptikus populisták és az EU-párti középpártok versengése határozta meg. Bár sokan azt jósolták, hogy a Brexit és Donald Trump elnökké választása után a populisták újabb nagy győzelmet aratnak, az áttörés nem történt meg.
Az idei választás azonban nagyon más lesz – írja Krasztev és Leonard. Az EU-szkeptikus hangok elcsendesedtek, de a további integrációt sem nagyon akarja már erőltetni senki. A hagyományos jobboldal-baloldal felosztás is egyre inkább elveszíti a jelentőségét. A választók közben egyre borúlátóbbak: mint az Eurobarométer friss felmérése kimutatta, az európaiak hatvan százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok. Abban azonban már nem értenek egyet a megkérdezettek, hogy mi a hazájukra és Európára leselkedő legnagyobb veszély.
A Krasztev és Leonard által ismertetett kilenc EU-s tagállamot is felölelő reprezentatív közvélemény-kutatás szerint az európai polgárok öt nagyobb csoportra oszthatók aszerint, hogy mit tartanak az elkövetkező évek legnagyobb és legégetőbb politikai kihívásának. „Az elmúlt évtized európai válságai politikai identitásokat hoztak létre: a traumák nyomában törzsek alakultak.” Számszerűen a legtöbben a Covidtól, a klímaválságtól és a gazdasági visszaeséstől tartanak, de jelentős azok száma is, akik a bevándorlást és az ukrajnai háborút tartják a legnagyobb kihívásnak.
Krasztev és Leonard azt jósolja, hogy ezek az ügyek uralhatják az EP-választást, de különösen a klímaváltozás és a migráció lehet sikeres mozgósító téma. A gazdaság ügyében egyre kisebb a különbség a jobb- és a baloldali pártok programja között, az ukrajnai háborút leginkább csak a balti államokban és Lengyelországban tartják a jövő kulcskérdésének. A migráció és a klímaváltozás viszont egyaránt rendkívül megosztó ügy. Az előbbi főleg a jobboldali, hagyományosan EU-szkeptikus táborban és az idősebbek körében, az utóbbi a liberális, EU-párti baloldalon, különösen a fiatalok között kelt heves érzelmeket. A két téma elsősorban nem a nagy középpártoknak kedvez, hanem a jobboldalnak, amely a bevándorlás megfékezését tekinti elsődleges céljának, illetve a zöld pártoknak – jegyzi meg Krasztev és Leonard.
A kutatás érdekes megállapítása, hogy a válságok súlyával kapcsolatos félelmeket jelentősen befolyásolja a kormány összetétele. A szerzők példaként az Egyesült Királyságot említik, ahol a Brexit után annak ellenére csökkent a bevándorlás miatt aggódók aránya, hogy azóta a korábbinál is többen érkeztek a szigetországba. Azokban az országokban viszont, ahol bevándorlásellenes pártok kerülnek hatalomra, a választók körében csökken a migrációval kapcsolatos félelem. A klímaszorongás azonban fordítva működik: a globális felmelegedés elleni harcot zászlajukra tűző pártok kormányra jutása esetén megugrik azok aránya, akik a klímaváltozást tartják az elkövetkező évek legnagyobb kihívásának.