„Az ifjú haladó szelleműek azt mondják, hogy csakis a fasisztákat tiltanák ki a közösségi oldalakról, igaz viszont, hogy lényegében fasisztának tekintik az egész Republikánus Pártot” – írja a Persuasion magazinban Joseph Heath torontói filozófus.
Heath nem vonja kétségbe, hogy a Demokrata Párthoz húzó progresszívok liberálisok, legalábbis a szó amerikai politikai értelmében, mivelhogy sérülékeny kisebbségek ügyeit igyekeznek képviselni. Filozófiai értelemben azonban a liberalizmus toleráns felfogást jelent, és olyan szemléletet, amely a szükséges minimumra korlátozná a hatósági beavatkozást. Ilyen értelemben liberálisnak tekinti azt a baloldali álláspontot, hogy az állam a minimálisan szükségesnél ne korlátozza erősebben az abortusz szabadságát, de azt a jobboldali nézetet is, hogy nem kell szigorúbban szabályozni a fegyvertartást.
A liberális felfogás szerint az ember ne akarja rákényszeríteni a maga életmódját másokra, és elvárhatja, hogy mások se akarják őrá kényszeríteni a magukét. A liberalizmus eredeti célja az volt, hogy a keresztény felekezetek tagjai ne üldözzék egymást, később azonban kiterjedt általában a más nézetek iránti türelem megkövetelésére is. Az erkölcsi ítéletet nem jó tehát a kényszer nyelvére lefordítani. Például jóllehet a homoszexualitást a hatvanas években az amerikaiak hetven százaléka a erkölcstelennek tartotta, a törvényhozás mégis nekilátott, hogy megszüntesse a büntethetőségét.
A woke mozgalom nem így jár el. A szerinte ártalmas nézeteket kitiltaná az internetes fórumokról. Persze csak a szélsőségeseket, mert tudja, hogy az államnak kizárólag a józan magatartáson túlmenő megnyilvánulásokat szabad tiltania. A józan magatartás határát aztán a woke képviselői igen találékonyan tologatják.
Heath szembeszáll azzal az elterjedt nézettel, miszerint a woke jelenség a marxizmus kései diadala. Miután a szovjet birodalom összeomlott, a marxizmus nemhogy el nem tűnt, de egyenesen kivirágzott – éspedig az ősellenség, a kapitalista Amerika egyetemein, ahol az új elitet képzik.
Hát nem – írja Heath. Személyes tapasztalatai alapján határozottan állítja, hogy az észak-amerikai egetemek humán és társadalomtudományi tanszékei „faltól falig liberálisok”. Nem marxisták alkották meg a woke eszmerendszert, hanem liberális oktatók. Nem valamiféle osztályszempontokra hivatkoznak, hanem arra, hogy a nekik ellenszenves nézetek kárt okoznak. Sértik mások érzékenységét, vagy egyenesen megbetegítik őket, mivelhogy poszttraumás stresszt okoznak nekik. Ezen az alapon rengeteg liberális tartaná helyesnek a más nézetek tiltását. Ahogy számtalanszor megtörtént amerikai egyetemeken, ahol az elvárttól eltérő magatartást tanúsító tanár elveszthette az állását, a néhány vendégelőadó pedig, aki az ott megszokottól eltérő nézeteket képviselt, vagy nem léphetett fel, vagy rendfenntartói kísérettel volt kénytelen elmenekülni a helyszínről. Egy másik hasonló érv úgy szól, hogy bizonyos magatartások nyilvánvalóan a bűncselekmények számának emelkedését eredményezik. Például a pornográfia vagy a lövöldözős videojátékok. Ezen az alapon azt is lehetne állítani, hogy mivel a nemi betegségek és a szexualitás között evidens összefüggés van, minden testi érintkezést korlátozni kellene. De azzal is szokás érvelni egyes társadalmi csoportok kritikai ábrázolása ellen, hogy ez növeli körükben az öngyilkosságok arányszámát. Mivel az öngyilkosság a fehér férfiak között a leggyakoribb, ezen az alapon be kellene tiltani minden elmarasztaló megnyilvánulást, amely fehér férfiakat tesz bírálat tárgyává.
A nyíltan illiberális fellépéssel Amerikában nem lehetne sokra menni. A liberális köntösben megjelenő illiberalizmusnak viszont van húzóereje – zárja eszmefuttatását Heath.