Osztályharcból identitásháború

2024. augusztus 18.

A baloldal az elmúlt évtizedekben a hagyományos osztálypolitikát identitáspolitikára cserélte. Egyre inkább a különböző etnikai, kulturális és vallási csoportok közötti egyenlőtlenség zavarta. Ezzel akarva-akaratlan hozzájárult, hogy a kétkezi munkások is etnikai és vallási keretben értelmezzék a bajaikat.

A rendbontások arra vezetők vissza, hogy a munkásosztály valódi sérelmeit félrekezelték” – kommentálja az Observerben Kenan Malik az Egyesült Királyságban kitört tüntetéshullámot.

Mint arról a Metazin is beszámolt, egy fiú agyonszúrt három kislányt egy tánciskolában, mire országszerte erőszakos, gyújtogatásba, rombolásba torkolló tüntetések és ellentüntetések következtek. Sokan a közösségi médiában terjedő hazugságokban látják az okot, tudniillik abban az álhírben, hogy egy muszlim illegális bevándorló követte el a bűncselekményt. A radikális jobboldalon viszont a bevándorlást hibáztatták. Ezzel egybecsengő szlogeneket hangoztattak a tüntetők is, és nem csak a jobboldaliak.

Malik nem rejti véka alá, hogy politikai haszonszerzésnek tekinti az eset kapcsán az illegális bevándorlást, különösen pedig a muszlimokat hibáztató magyarázatokat. De a baloldali magyarázatokkal sem elégedett, mivel nem veszik komolyan azokat a társadalmi problémákat, amelyek a rasszizmus elemeit sem nélkülöző bevándorlásellenes hangulatot táplálják. Az Egyesült Királyság kisvárosait a munkanélküliség, a silány egészségügyi rendszer és az egyre romló tömegközlekedés problémái sújtják. Klasszikus gazdasági és szociális bajok, amelyek részben az állam működésének hiányosságaiból fakadnak.

A baloldal nemcsak magára hagyta a kétkezi munkásokat azzal, hogy a hagyományos osztálypolitikát identitáspolitikára cserélte, hanem hozzájárult ahhoz, hogy a jobboldal a szociális problémákat etnikai, kulturális és vallási színben tüntesse fel – folytatja Malik. Hiszen a baloldal is egyre inkább a különböző etnikai és vallási csoportok közötti igazságosságot képviseli, nem pedig a társadalmi osztályok közötti vagyoni és szociális különbségek kiegyenlítésére törekszik.

A baloldali identitáspolitika az igazságtalanságot lényegileg etnikai jellegűnek festi le, és a faji előítéletekből vezeti le. Ez a szemlélet nem sokban különbözik a jobboldali kommentátorokétól, akik a southporti brutális mészárlás elkövetőjét etnikai származása alapján, „ruandai bevándorlók gyermekeként” azonosították és nem ejtettek róla szót, hogy Walesben született brit állampolgárról van szó, akinek szülei aktív keresztények – írja Malik. És a baloldal által magukra hagyott kétkezi dolgozók könnyen elfogadják ezt az érvelést. A fehér kétkezi munkások ugyanis úgy érzik, hogy ők azért nem számíthatnak a baloldal támogatására, mert fehérek. „A munkások egy része azért is fogadja el az  identitáspolitikai magyarázatokat, mert a baloldal is ilyen érveket használ. Egyre többen vannak, akik nem politikai fogalmakkal magyarázzák a világot, nem konzervatívokat és liberálisokat látnak, hanem kulturális és etnikai kategóriákban gondolkoznak: muszlimolbam, fehérekben és angolokban.”

Cikke végén Malik óva int attól, hogy a rendbontásokat pusztán rendvédelmi és karhatalmi eszközökkel próbálja felszámolni a kormány. Ez ugyanis legfeljebb tüneti kezelés lehet. A feszültség tartós enyhítéséhez a bevándorlással, a jóléti állammal és az etnikai identitások körüli problémákkal egyaránt számot kellene vetni. De hogy hogyan volna ez lehetséges, arra Maliknak sincs válasza.