„A Washington Post és a Los Angeles Times tulajdonosai valós problémákra reagálnak, ám még mindig nem ismerik fel, hogy milyen nagy a baj” – kommentálja a City Journalben Heather MacDonald a két tekintélyes liberális lap tulajdonosainak az elnökválasztási kampány hajrájában hozott döntését arról, hogy szakítanak az elmúlt választások hagyományával, és lapjaik ezúttal hivatalosan nem támogatják egyik jelöltet sem.
A nagyobb amerikai lapok szerkesztőségei rendszeresen nyíltan beállnak valamelyik elnökjelölt mellé. A Washington Post, az ország harmadik legnagyobb példányszámú napilapja, és az ötödik legnagyobb Los Angeles Times az elmúlt évtizedekben rendre a Demokrata Párt jelöltjei mellé tette le a voksát. Idén azonban a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy nem foglalnak nyíltan állást. Jeff Bezos, a Washington Post tulajdonosa azzal magyarázta döntését, hogy vissza kell nyerni médiába vetett bizalmat. Aggasztónak nevezte, hogy az amerikaiak egyre kevésbé hisznek az újságoknak, ezért egyre inkább az álhírek és az összeesküvés-elméletek melegágyának számító közösségi oldalakról és egyéb, alternatív médiaforrásokból tájékozódnak. Bezos szerint csak akkor van remény a bizalom visszanyerésére, ha a napilapok kiegyensúlyozottabbak lesznek (aminek érdekében további tervekre is utalt). Patrick Soon-Shiong, a Los Angeles Times tulajdonosa szintén úgy nyilatkozott, hogy az újságnak a tájékoztatás a célja, nem pedig az, hogy döntsön az olvasók helyett. Hozzátette, hogy a nyílt támogatás csak tovább mélyítené a megosztottságot az országban. (Lánya viszont azzal támogatta apja döntését, hogy helytelen lenne, ha a Los Angeles Times kiállna az Izraelt támogató Kamala Harris mellett, mivel ez egyet jelentene a palesztinokkal szemben vívott, szerinte népirtó háborúk melletti kiállással.
A döntés hatalmas felhorkanást váltott ki a szerkesztőségekben és az olvasók között egyaránt. Mindkét lapnál több szerkesztő és publicista felmondott, az előfizetők tömegesen mondták le megrendelésüket. A pletykák szerint a Washington Post akár előfizetői tizedét – negyedmillió előfizetőt – is veszíthetett.
A szemle elején idézett MacDonald nem titkolt kárörömmel idézi a tulajdonos döntésén felháborodó szerkesztők tiltakozását. Többségük a demokrácia elárulásának tekinti a szerkesztőségi semlegességet. MacDonald nevetségesnek tartja ezeket az érveket. De azokkal a felháborodott publicistákkal egyetért, akik képmutatásnak nevezik, hogy a liberális lapok semlegességet hirdetnek, holott eddig nyilvánvalóan Kamala Harrist és a demokratákat támogatták. És nemcsak azzal, hogy a véleménycikkek egyoldalúak voltak, hanem a hírek kiválasztása is tendenciózus volt, és a tények nem váltak el a véleményektől. De azért a névleges semlegesség is több a semminél – jegyzi meg cikke végén MacDonald. Azt jelzi, hogy a tulajdonosok legalább azt érzékelik, hogy valami baj van az egyoldalúsággal. A szerkesztőség felháborodása pedig azt, hogy az újságírók súlyos szereptévesztésben élnek.
Nem lesz könnyű visszatalálni a tárgyilagos és kiegyensúlyozott újságíráshoz – teszi hozzá az UnHerd magazinban Zaid Jilani. Az előfizetések tömeges lemondása jelzi, hogy az olvasók egyáltalán nem nézik jó szemmel a kiegyensúlyozottságot célzó törekvéseket. Ami nem is csoda, hiszen a Washington Post és a Los Angeles Times is ahhoz szoktatta olvasóit, hogy az ő ízlésüknek és világnézetüknek megfelelően tálaljon mindent. Az olvasók ezért most már nem a tájékoztatást várják tőlük, hanem a világnézeti megerősítést. Vagyis a kiegyensúlyzottsághoz való visszatérés akkor lehet sikeres, ha az olvasókat is sikerül meggyőzni.
Ami pedig igen nagy kihívás. A Metazin hűséges olvasói emlékezhetnek a Washington Post tizennyolc évvel ezelőtti hamvába holt kísérletére, amelyben a liberális véleménycikkeket konzervatív blogger szerződtetésével igyekeztek volna ellensúlyozni. Az olvasók felháborodása azonban derékba törte a tervet.