„Az emberek világszerte változást akarnak. Nem tudni, mi lesz ennek az eredménye, de az biztos, hogy az élet nem maradhat a régi mederbnen” – olvassuk az Izvesztyijában Andrej Kortunov politológustól, a Nemzetközi Ügyek Országos Tanácsának főtitkárától.
Kortunov a Föld több tucatnyi országában lezajlott választásokból azt a következtetést vonja le, hogy az uralkodó elitek pozíciója többnyire megrendült. És mivel ezeken a választásokon 1,6 milliárd ember adta le szavazatát, a változás igénye világméretőnek mondható. Van persze kivétel: Oroszországról ebben az összefüggésben nem esik nála említés.
Kortunov kollégája, Vlagyimir Sapovalov, a diplomataképzőnek is nevezett Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének tanára ugyancsak megemlíti, hogy a kormányzó politikai erők pozíciói Nyugat-szerte megrendültek, szöges ellentétben az oroszországi helyzettel: Oroszországban ugyanis „növekvő részvétel és a vezetés iránti növekvő bizalom” jellemezte a júniusi elnökválasztást.
Georgij Aszatrjan, a Moszkvai Építészeti Kutatóegyetem Katonai Intézetének munkatársa pedig ennek okát elemezve arra mutat rá, hogy az orosz gazdaság a nyugati szankciók ellenére nem omlott össze, sőt, hatékonyan támogatja az ukrajnai hadműveleteket. A vezetésnek sikerült hadiipari üzemmódra átállítania az ipart, és ma Oroszország létszámban és hadianyagban egyaránt nagyobb erőt képvisel mint az európai NATO-tagállamok együttvéve. A katonai vezetés pedig gyors ütemben szervezte át az ukrajnai fronton harcoló haderőt, és egymás után aratja a taktikai sikereket. A vezetés népszerűsége tehát – állapítja meg – szilárd alapokon nyugszik.
A szemle elején idézett Kortunov megemlíti, hogy az ősi hiedelmek évszázadok óta nagy katasztrófák eljövetelét jósolták szökőévek idejére, és úgy látja, hogy 2024 valamelyest meg is felelt e babonás várakozásnak. A változás igénye még Dél-Afrikában és Indiában is érzékelhető, ahol a tavalyi választásokon a mindeddig megingathatatlannak látszó kormánypártok elvesztették abszolút parlamenti többségüket, ha nem szorultak is ellenzékbe.
A moszkvai politológus mindenesetre Nyugaton véli felfedezni a változás legelementárisabb igényét. Úgy látja, hogy Francis Fukuyama híres jövendölése, miszerint a liberális demokrácia a Szovjetunió összeomlása után versenytársak nélkül marad, nemcsak a nemzetközi színtéren bukott meg (ahogyan nyugati elemzők is elismerik), hanem magukban a vezető nyugati országokban is. Nem lehet véletlen, hogy egyszerre több nagy nyugati országban is a kifejezetten elitellenes erők győzelmét hozták a tavalyi választások. Donald Trump már a tízes években a washingtoni mocsár lecsapolásának tervével lépett színre, és most ebben a szellemben veszi át az ország vezetését. Nagy-Britanniában a konzervatívok másfél évtizednyi kormányzás után megalázó vereséget szenvedtek. Franciaországban a centrista Macron elnök pártja elvesztette parlamenti többségét, a jobb-és a baloldal harapófogójába került. Németországban a rendszeridegen AfD párt több tartományban az első helyen áll, országosan a másodikon. Ausztriában pedig egyenesen kormányfői esély nyílt az elit által kiátkozott Szabadságpárt vezetője előtt. Ráadásul a politikai közép pozíciói a Nyugat távol-keleti szövetségeseinél is megrendültek: Japánban a sokáig verhetetlennek látszó liberális demokraták választást vesztettek, Dél-Koreában pedig egyenesen alkotmányos válság dúl. Hogy ezután jobb világ jön, azt Kortunov sem állítja. Csak abban biztos, hogy ami tarthatatlan, azt az elit hiába próbálja foggal-körömmel fenntartani.