Választás a tűzfal árnyékában

2025. február 11.

A német parlamenti választás kampányában a kereszténydemokraták megsértik az elmúlt nyolcvan év egyik tabuját: a radikális jobboldali AfD támogatásával próbálták meg keresztülvinni a bevándorlási törvény szigorítását. Baloldali véleményvezérek 1933 megismétlődésétől tartanak, a konzervatív történész abszurdnak látja az ilyen párhuzamokat.

Ha Nem akarjuk, hogy olyasmi történjen, mint 1933-ban, a demokráciának képesnek kell lennie rá, hogy megoldja a problémákat” – kommentálja a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Tim B. Müller hamburgi történész a CDU/CSU és az AfD szavazataival elfogadott migrációellenes határozat kapcsán kialakult vitát.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a február végi előrehozott választás közeledtével a német pártok többsége bár különböző mértékben, de valamennyire mégis egyaránt szigorítana a bevándorlási törvényeken. Ami nem meglepő, hiszen közvélemény-kutatások szerint a bevándorlás a legfontosabb téma a kampányban. A kereszténydemokraták által beterjesztett határozati javaslat, majd törvénytervezet nem is tartalma miatt okozott nagy vitát, hanem azért, mert CDU/CSU a radikális jobboldali AfD szavazataira kívánt támaszkodni a parlamentben. Az elvi határozat esetében sikerrel. Merz kereszténydemokrata pártelnök azzal érvelt, hogy egy jó döntés nem lesz attól rossz, hogy rosszak is támogatják, Csakhogy ez idáig a mérsékelt pártok között egyetértés volt aban, hogy a szélsőségesnek minősített pártokat „tűzfallal” szigetelik el, s nem támogatnak olyan törvényjavaslatot, amelynek megszavazásához az AfD támogatása is szükséges. Még Angela Merkel is rosszallását fejezte ki utódjának döntése miatt. Végül a törvénymódosítás elbukott, mert több kereszténydemokrata képviselő szembement pártjával. Nem mintha bármi esély lett volna a törvényjavaslat sikerére, hiszen a Bundesrat, a tartományok képviselőiből álló második kamara aligha szavazta volna meg.

A baloldal mindenesetre a szélsőjobbot elválasztó tűzfal lebontásával és saját alapvető értékeik elárulásával vádolta a kereszténydemokratákat annak ellenére, hogy Friedrich Merz, a CDU/CSU kancellárjelöltje továbbra is kizárta a koalíciót az AfD-vel. A német nagyvárosokban több tízezres tüntetéseket tartottak a szélsőjobboldal karanténba zárását követelve. A baloldali kommentariátus 1933 megismétlődésétől tart, arra figyelmeztetve, hogy a kereszténydemokraták a parlamenti együttműködéssel a választók szemében elfogadhatóvá teszik az antiszemita és rasszista politikusokat is a soraiban tudó AfD-t. Wolfgang Benz tekintélyes holokauszt-történésznek is az jut az eszébe az eset kapcsán, hogy Hitler is a polgári pártok együttműködésével jutott hatalomra, lényegében hasonlóval vádolva a kereszténydemokratákat.

A szemle elején idézett Müller viszont abszurdnak tartja a nácik 1933-as hatalomra jutásával kapcsolatos párhuzamokat. A baloldalnak ahelyett, hogy mumusokkal riogat, inkább magába kellene néznie – véli Müller. Elvégre jelentős részben  felelős azért, hogy a bevándorlás körüli problémák váltak a kampány fő témájává. És ha már olyan nagyon aggódik a demokráciáért, akkor tehetne is valamit az emberek érdekében. Például képviselői megszavazhatták volna a bevándorlás szigorításáról szóló kereszténydemokrata törvényjavaslatot. Ezzel nemcsak a demokráciát erősítették volna, hanem egyúttal az általuk mumusnak kikiáltott AfD kampányvitorlájából is kifogták volna a szelet – véli Müller.