„Mi jön a liberalizmus után?” – teszi fel a millió dolláros Michael Lind szociológus a Spectator magazinban.

Bár alig egy hónap telt el második elnöki beiktatása óta, Donald Trump máris a feje tetejére állította a világrendet. A baloldal tragédiáról beszél és gyászol, a jobboldal a normalitáshoz történő visszatérést ünnepli, ám abban szinte mindenki egyetért, hogy Trump véget vet a szabályokon alapuló liberális világrendnek, leszámol a progresszív liberális értékek hegemóniájával és jelentősen visszanyesi az állami szerepvállalást.

Lind radikális középutasnak vallja magát. A Metazin által is ismertetett legutóbbi, 2020-as könyvében a liberális elit uralmát és a demagóg populizmust egyaránt a demokráciát fenyegető veszélynek nevezte. Olyan demokratikus pluralizmust javasolt, amely képes osztályokon átívelő egységet és szolidaritást teremteni. Szerinte ehhez egyrészt az alsó középosztályt és a kétkezi munkások érdekeit segítő jóléti gazdaságpolitikára, másrészt kulturális kiegyezésre lenne szükség.

A szemle elején idézett friss esszéjében is hasonló húrokat penget. Úgy látja, hogy a populista pártok sikerében a liberalizmus kudarca ölt testet. Lind úgy véli, hogy a liberális individualizmus gazdasági, kulturális és politikai téren egyaránt csődöt mondott, pontosabban felszámolta saját magát. A gazdaságban a verseny hatására mégiscsak monopóliumok alakultak ki. A politikában szintúgy: a baloldali liberális pártok hegemónná váltak a városokban. A kultúra tekintetében is hasonló helyzet alakult ki: a liberális elit az egyetemi progresszív kultúrát egyre szélesebb körben terjesztette el. A liberális rend így végső soron saját maga paródiájává vált, hiszen a gazdaságban, a politikában és a kultúrában is felszámolta a versenyt és a pluralizmust.

Mindebből azonban nem következik, hogy az illiberális világ jobb időket hoz – véli Lind. „Hogy milyen illiberális rezsim váltja majd a nyugati liberális rendet? A militáns fasizmushoz és kommunizmushoz aligha térünk vissza. Sokkal nagyobb az esély a senki által nem számonkérhető oligarchia és univerzális korrupció rendszerére, amelyet akár maffiokráciának is nevezhetünk.” A liberális állam ugyanis felszámolta az állam és az egyén között álló intézményeket, a klasszikus, tocqueville-i értelemben vett civil társadalmi szerveződéseket, és velük együtt a polgárok közötti bizalmat. Lind azt is vélelmezi, hogy a posztliberális korban esély sem lesz a szolidaritás, az egyenlőség és a piaci verseny helyreállítására. „A globális Észak ipari társadalmai brazilizálódni fognak: oligarchikus berendezkedés, egyenlőtlenség, korrupció és gyenge gazdasági teljesítmény fogja jellemezni őket.”