„Az illiberalizmus nem győzhető le illiberális eszközökkel” – olvassuk a Law & Liberty hasábjain Samuel Gregg közgazdász esszéjét.
A klasszikus liberalizmus eszméje egyre inkább visszaszorulóban van – állapítja meg Gregg. A legnagyobb ellensége a baloldalt meghódító haladó eszmeiség, amely a klasszikus liberális alapértékeket – a szólásszabadságot, a magánélet szabadságát és a szabad kereskedelmet – is felszámolná társadalmi ideáljának megvalósítása érdekében. Gregg a liberalizmus paródiájának tartja, hogy a woke baloldal az egyéni szabadság és a tolerancia védelmére hivatkozva támogatja a cenzúrát, de legalábbis kiközösíti azokat, akik megkérdőjelezik a genderrel, a klímaváltozással vagy a társadalmi igazságossággal kapcsolatos dogmáit. Közben pedig a gazdasági és a szociális problémákat az állam szerepvállalásának növelésével és a gazdasági paternalizmus segítségével akarja orvosolni.
A fentiek alapján Gregg akár üdvözölhetné is Trump elnök hadjáratát a woke szemlélet és az állam gazdasági szerepvállalása ellen. Bár a célokkal egyetért, Gregg mégis inkább aggodalommal tekint az illiberális baloldal ellen indított támadásra. Attól tart ugyanis, hogy a cél nem a szabadságot korlátozó progresszív dogmák és a túlzott állami szerepvállalás visszanyesése, hanem egy másfajta illiberális ideológia bevezetése. Példaként a sokszínűség, egyenlőség és befogadás (DEI) programok elleni elnöki rendeleteket említi. Gregg helyesli, hogy a kormány megvonja a támogatást a woke szellemben fogant érzékenyítéstől, de a rendeleti betiltást kártékonynak tartja, mondván, hogy a munkahelyi szemlélet és normák kialakítását nem az államtól kellene várni, hanem az egyénekre és a piacra kellene bízni. Hasonló véleményen van Trump gazdaságpolitikájáról: üdvözli a bürokrácia visszanyesését és a kiadáscsökkentést, nehezményezi viszont a protekcionista intézkedéseket, mivel azokkal az ablakon visszajön az állami szerepvállalás. Azt is Trump szemére veti, hogy bezzeg a családi adókedvezményhez nem mer hozzányúlni, pedig szerinte a gyerekvállalás ilyen ösztönzése is az egyének feletti atyáskodás, vagyis társdalommérnökösködés, arról nem is beszélve, hogy nem is éri el a kívánt hatást.
Ahelyett, hogy a szabadságot korlátozó woke illiberalizmust demagóg, nacionalista és populista eszközökkel igyekeznénk legyőzni, inkább a klasszikus szabadelvűséghez kellene visszatérni – javallja Gregg. Az állam szerepét a rend fenntartására kellene korlátozni, a többit pedig a társadalomra, az autonóm polgárok együttműködésére kellene bízni. Minél inkább az állam határozza meg az életünket, annál elkeseredettebb és durvább harc alakul ki a politikai hatalomért. Ez az út egyenesen vezet az ideológiák vezérelte forradalmak és ellenforradalmak korának megismétlődéséhez – figyelmeztet Gregg.
„Egy atomizált individualista társadalomban lehetetlen visszatérni a civil együttműködés eszméjéhez” – száll vitába Greggel szintén a Law & Liberty hasábjain Eric Kaufmann politológus. Kaufmann támogatná a klasszikus egyéni szabadság eszméjéhez való visszatérést, de Gregg megközelítését idealistának, kevésbé finoman szólva naivnak tartja. Gregg ugyanis feltételezi, hogy az egyének képesek önálló és autonóm döntéseket hozni az életüket meghatározó normákról. Kaufmann szerint ez abszurd feltételezés: alapvető erkölcsi és ideológiai diszpozíciónkat azok a közösségek alakítják ki, amelyekben szocializálódunk. Márpedig az elmúlt évtizedekben a társadalom, a kultúra és a politika alapvető intézményeit a baloldal eszmeisége itatta át. Ahhoz, hogy visszatérjünk az egyéni szabadság klasszikus eszméjéhez, előbb ezeket az intézményeket és normáikat kell felszámolni – véli Kaufmann. Ha igaza van, akkor aligha elkerülhető a Gregg által a falra festett ördög: a permanens ideológiai forradalom és a soha véget nem érő kultúrharc.