„A kiégés már jó ideje komoly probléma az egyetemeken. A helyzetet manapság tovább súlyosbítja, hogy csökken a jelentkezők száma, továbbá hogy az egyetemeket politikai támadások érik, miközben kétségek táémadtak a diploma értékével kapcsolatban” – írja a Chronicle of Higher Education felsőoktatási lapban Adrienne Lu.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a felsőoktatás többszörös válságban van. Az egyetemi képzés egyre drágább, a színvonal és vele a diploma értéke viszont csökken. Felmérések szerint mindeközben az oktatók és az ügyintézők egyre inkább kiégésről, stresszről és kimerültségről panaszkodnak. A költséghatékonyság nevében bevezetett megszorítások miatt egyre nő a kötelező óraszám és az adminisztratív munka mennyisége. A tanároknak több mint fele elégedetlenebb a munkájával, mint öt éve volt. A fizetések vásárlóereje csökken, így hovatovább már az egyetemi tanároknak is csak álom marad az amerikai álom. A megbízási szerződéssel dolgozó vendégtanárok még rosszabb helyzetben és lelkiállapotban vannak. Ám mivel túltermelés van PhD fokozattal rendelkező oktatóból és kutatóból, bárki könnyen helyettesíthető.

A Lu által megkérdezett oktatók többsége az előléptetéssel kapcsolatos stresszre panaszkodott. A több adminisztratív munkát pedig azzal magyarázta, hogy az egyetemeknek egyre több időt kell tölteniük az oktatáshoz szorosan nem kapcsolódó feladatokkal: a diákok lelki bajainak ápolásával, szállásügyeivel és egyéb anyagi problémáival.

Beth McMurtrie szintén a Chronicle of Higher Education hasábjain kutatásokat idéz, amelyek megerősítik, hogy az oktatók többége kiégett és túlterhelt. A felmérésekből az is kiderül azonban, hogy nem az oktatás miatt. Éppen ellenkezőleg: a legtöbben felüdülésnek tartják az órákat és a diákokkal töltött időt. Ám egyre több a fölösleges bürokrácia, a mondvacsinált bizottságokban eltöltött idő és az egyéb idegőrlő adminisztráció, ami elvonja az időt a tanítástól, az órára való felkészüléstől és a kutatástól.

Mindebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a bajok forrása az alulfinanszírozottság: ezért kell az oktatóknak több irodistának való feladatot ellátniuk. A helyzet azonban ennél jóval összetettebb. Preston Cooper oktatási szakértő arra világít rá American Enterprise Institute libertárius kutatóintézet blogjában, hogy a felsőoktatásban elburjánzott az adminisztokrácia. Cooper statisztikája szerint az amerikai főiskolák ötödében ezer diákra több mint 360 adminisztratív dolgozó jut. A helyzet az elitegyetemeken a legrosszabb. Minél magasabb a tandíj, annál több fölösleges ügyintézőt és egyéb nem oktatással foglalkozó alkalmazottat lehet felvenni, ami aztán persze tovább növeli a tandíjat, ám a gyermekeik számára a legjobb oktatást óhajtó tehetős szülők ezt is meg tudják fizetni. Az egyetemeken egyre nagyobb hát a bürokratikus vízfej, és a mondvacsinált feladatokkal foglalkozó adminisztráció azzal próbálja igazolni intézményes létét, hogy fölösleges feladatokat kreál az oktatóknak is. Ahhoz tehát, hogy az egyetemi oktatók túlterheltsége csökkenjen és több időt tudjanak kutatással és tanítással tölteni, nem több, hanem kevesebb adminisztratív dolgozóra lenne szükség – vonja le a következtetést Cooper.