Az antiglobalisták rostocki randalírozása arra hívja fel a figyelmet, hogy a mozgalom kifulladóban van. Az utcai erőszak a régi, de mögötte egyre fakóbb a tartalom. A globalista vezetőknek viszont vannak jó ötleteik.

„Van-e még az antiglobalista mozgalomnak létjogosultsága? Igaz, a rostocki erőszakhétvége után ismét az újságok címoldalaira került ez a ködös tiltakozó menet. Miként a G8-ak minden korábbi tanácskozása előtt. De a messzi homályba vész az idő, amikor egyesek a 21. század új politikai erejét, új eszmeáramlatát vélték felfedezni az antiglobalizmusban, amely majd ugyanúgy szétárad a földkerekségen, mint valamikor a kommunizmus” – írja Yves Thréard főszerkesztő-helyettes a konzervatív párizsi Le Figaróban.

Az antiglobalista mozgalom hősei kifáradtak. Lula, mióta Brazília elnöke lett, a mérsékelt szocializmust képviseli. José Bové, a francia aktivista csak szeretett volna elnök lenni, de elbukott a választáson. Az antiglobalista elméletről pedig nincs ember, aki meg tudná mondani, mi fán terem. Nem könnyű közös nevezőre hozni a természetvédőket, a gazdákat, a Guevara-nosztalgia képviselőit, a világkereskedelmi szervezet ostorozóit és a Rostockban randalírozó feketezászlósokat.

Az első nagyszabású tiltakozásból, a 2001 évi genovai tüntetésből nem fejlődött ki nemzetközi forradalmi mozgalom. 2002-ben, a brazíliai Porto Alegrében útjára indult antiglobalista fórumok sorozata mára már nem vált ki közérdeklődést. A kapitalista Davos a maga téli fórumával annál több hírességet vonz: ott érdemes megjelenni és megszólalni.

Ma már nem gondolhatja senki, hogy a globalizációt meg lehet állítani. Az a kérdés, meg lehet-e jobban szervezni. És éppen a globalista nagyhatalmak némelyike veszi kézbe az antiglobalisták által felvetett ügyek némelyikét.

Tony Blair a G8-ak napirendjére tűzte az afrikai szegénység ügyét. Jacques Chirac megadóztatta a légi közlekedést, hogy az AIDS elleni küzdelmet támogathassa. Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó hadjáratot indított a kirívóan környezetszennyező autók ellen. Al Gore volt alelnök pedig a globális felmelegedés elleni küzdelem egyik élharcosa.

A Rostockban bemutatott profi tiltakozó előadás persze a jövőben is megismétlődhet. De új tüzet már nem éleszt az antiglobalista hamuból. A mozgalom talán a 2001 szeptemberi terrormerényleteknek esett áldozatául. A nyugati világ közvéleménye azóta az iszlamista terrorizmust tekinti a fő veszélyforrásnak. Most ehhez még hozzáadódhat az újsütetű hidegháborús hangulat is. Moszkva és Washington kapcsolata  a berlini fal leomlása óta sohasem volt olyan feszült, mint napjainkban. A pontos célokat megfogalmazni képtelen antiglobalistákra egyre kevesebb figyelem jut.