A G8-ak csúcstalálkozóján a világ legbefolyásosabb politikusai megindultan hitet tesznek majd a szegénység felszámolása mellett. De a krokodilkönnyek gyorsan felszáradnak, a szegénység elleni harcnak pedig határt szab a gazdasági érdek.

„Ismét eljött a megindító éves szertartás ideje. Heiligendammban a világ leghatalmasabb vezetői könnyeikkel küszködve kimutathatják, hogy mennyire együtt éreznek a világ nyomorultjaival. Sok fontos és nemes dolgot mondanak majd a klímaváltozással, Afrikával, a szegénységgel és a kereskedelemmel kapcsolatban. A jó szándék bajnokaiként lépnek majd fel” – írja George Monbiot a Guardian véleményrovatában.

Monbiot szerint a nagy szavak mögött azonban nincs politikai akarat. Amikor a tettek mezejére lépnek, a nagyhatalmak vezetőinek krokodilkönnyei felszáradnak, és az együttérzés gyorsan elpárolog.

A magasztos eszmék és a cselekedetek közötti szakadékot mi sem szemlélteti jobban, mint a fülöp-szigeteki csecsemők példája. A Fülöp-szigeteken a négy-öt hónapos kisdedeknek mindössze 16 százaléka kap anyatejet. Aki csak teheti, tápszert ad gyermekének. Ez ellentétes a WHO ajánlásával, amely azon alapul, hogy az anyatejes babák egészségesebbek. Kivált a Fülöp-szigeteken, ahol a lakosság 70 százaléka csak fertőzött ivóvízhez jut hozzá, a tápszerhez pedig vizet kell adni. A WHO statisztikái szerint évente 16 000 csecsemő hal meg a helytelen táplálás miatt. A kormány azonban tehetetlen. A nagy nyugati tápszergyártó cégek évente 100 millió dollárt – a fülöp-szigeteki költségvetés felével egyenlő összeget – költenek reklámra. Amikor a kormány törvényben tiltotta meg a tápszerek televíziós és egyéb reklámozását, az amerikai cégek érdekében fellépő kereskedelmi lobbicsoportok felvették a kesztyűt. Az ügyet most tárgyalja a Fülöp-szigeteki Legfelsőbb Bíróság. „Ha a tápszergyártók győznek, gyerekek újabb ezrei fognak meghalni megelőzhető betegségekben.”

„A G8-ak csak addig hajlandóak követni a maguk meghirdette nemes elveket, amíg azok összhangban vannak saját érdekeikkel. Az éves csúcstalálkozón a klímaváltozás megállítását sürgetik, ugyanakkor a Világbank (amelyet szintén ők irányítanak) támogatja az erdőirtást és a szénerőműveket. A G8-ak hitet tesznek az afrikai országokkal való méltányos kereskedelem elve mellett, Amerika és Európa vezető hatalmai eközben mindent elkövetnek a méltánytalanság fenntartása érdekében. A G8-ak vezetői a szegény országok adósságának elengedését sürgetik, a Nemzetközi Valutalap viszont az áruk és a tőke szabad áramlását gátló vámok eltörlését várja el. A G8-ak mossák kezeiket, mondván, hogy az eddigi sikertelenség okozói kizárólag a szegény ország korrupt vezetői.”