A konzervatív francia elnöktől igazán elvárható volna, hogy ne helyezkedjék szembe a szabadpiac elvével. Márpedig nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is protekcionista politikát folytat. Legalábbis Madridból nézve így fest.

„Ha egy francia nemzeti intervencionista offenzíva kezdetével van dolgunk, akkor az európai hatóságoknak mielőbb intézkedéseket kell hozniuk, és figyelmeztetniük kell arra, hogy ez nem a nagyobb foglalkoztatás és nem a felzárkózás útja” – írja keserű hangú vezércikkében a madridi ABC arra reagálva, hogy a párizsi versenyhatóság megakadályozta egy spanyol cég franciaországi tulajdonszerzését.

A Sacyr nevű nagy spanyol ingatlanfejlesztő részvénytársaság nem szerezhetett tulajdont egy francia cégben, az Effeige-ben, mert a versenyhivatal elfogadhatatlannak ítélte a részvénycserére tett ajánlatát, mondván, hogy a madridi székhelyű cég összejátszott egyes spanyol részvényesekkel. A Sacyr fellebbez.

Senki sem gondolja, hogy véletlen balesettel állunk szemben. Mint a konzervatív madridi hetilap az eset kapcsán felidézi, a júniusi brüsszeli európai csúcsértekezleten a francia államfő érte el, hogy a szabadverseny érvényesítése kikerüljön az Unió hivatalos gazdaságpolitikai célkitűzései közül. A brüsszeli hivatalokban persze igyekeztek jó képet vágni e váratlan fordulathoz, és sietve közölték, hogy minden marad a régiben. Nellie Kroes versenyügyi biztos hatásköre érintetlen marad, és lankadatlan energiával fogja üldözni a versenyszabályok megszegőit.

Az ABC szerint a biztos asszony most bizonyíthat. Bár a baloldali spanyol kormány nem emelt kifogást, a tisztességes verseny elve sérült.

Az elnökválasztás után és a parlamenti választás előtt Sarkozy elnök sietve szocialista politikusokat is bevont kormányába, márpedig ők nem a szabadpiac híveiként ismertek. Most, hogy vége a választási szezonnak, Franciaországnak sürgősen a reformok útjára kellene lépnie, ha már Chirac elnök idején tíz éven át egy helyben topogott..

Amikor a francia kormány fellépett a Mittal nevű indiai óriáscég tulajdonszerzésével szemben, voltak megértő kommentárok is, és ezek elsősorban azzal érveltek, hogy egy hazai tulajdonú cég hamarább vállal közösségfejlesztő szerepet, mint egy külföldi. Párizs sokkal kevesebb együttérzést váltott ki, amikor az olasz ENEL-t akadályozta meg a franciaországi terjeszkedésben. Hiszen az Unión belül, ugyebár, nincsenek külföldiek, és nincs nemzeti féltékenység.

Vagy mégis? Akkor az olasz sajtó méltatlankodott, de a spanyol nem háborgott. Most, hogy egy madridi cégnek mutatták fel a piros táblát Párizsban, az ABC rögtön felszisszent. A vezércikkíró elismeri, hogy a madridi kormány nagyon hasonló módon járt el, amikor a német E.ON akarta megszerezni a spanyol ENDESÁ-t. Mégis szigorúan ítél: „Európa egységes piac, és az idő nem alkalmas az öngyilkos nosztalgiázásra.”