A társadalomra erőltetett sokkterápia, a szabadpiaci megoldások túl gyors bevezetése gyakran heves ellenreakciót vált ki, és az antidemokratikus erők, vagy a populista radikális antikapitalizmus, netán a nosztalgikus kommunisták megerősödéséhez vezet.

„Sötét ideológiai kísértet járja be a világot. Csaknem olyan veszélyes, mint a múlt század bukott eszméi – a kommunizmus, fasizmus és szocializmus. Ez az ideológia a felelős a modern világot leginkább fenyegető ártalmakért, egyebek közt a vallási fundamentalizmusért. A fejlesztés fél évszázada kísértő ideológiájáról van szó” – olvassuk William Easterly amerikai közgazdász cikkét a Foreign Policyben.

A fejlesztés reformideológiájának szentélyei a Világbank és a Nemzetközi Valutalap. Főpapjai közé tartozik Jeffrey Sachs, az ENSZ Millennium Project vezetője és Thomas Friedman, a New York Times publicistája. Az ideológia hívei a világ minden bajára – a szegénységre, az elmaradottságra, a nyomorra, a diktatúrára, a politikai erőszakra – ugyanazt a gyógymódot írják föl. A csodaszer összetevői: privatizáció, az állami kiadások drasztikus csökkentése, adóemelés, dereguláció, és szabad kereskedelem. A módszer hívei esküsznek rá, hogy az instant kapitalizmus receptje a gazdasági és politikai körülményekre való tekintet nélkül kockázatok és mellékhatások nélkül javallott.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a túl nagy adagban alkalmazott csodaszer heves ellenreakciót vált ki. A szabadpiaci megoldások sokkterápiás bevezetése Latin-Amerikától Kelet-Európán és Afrikán át Oroszországig és a Közel-Keletig az életszínvonal drasztikus csökkenésével és gazdasági visszaeséssel jár. Az emberek kiábrándulnak a reformokból. Ez pedig rendszerint a másik végletet, a radikális, baloldali populista vagy egyenesen antidemokratikus politikusokat erősíti. Így kerülhetett hatalomra Hugo Chávez venezuelai, és Evo Morales bolíviai elnök. Ez tette lehetővé Mugabe elnök diktatórikus fordulatát Zimbabwében. Ezért gondolnak vissza Oroszországban (és Közép-Európában is) olyan sokan nosztalgiával a kommunizmusra. Ez vezetett a közel-keleti gazdasági visszaeséshez, amely az iszlám fundamentalizmus előretörését hozta.

„A felülről az emberekre erőltetett globalizáció globális ellenreakciót váltott ki, amely még az áruk, a tőke és a gondolatok szabad áramlását elősegítő mérsékelt és átgondolt  reformokat is ellehetetleníti.”

Easterly szerint elég egy pillantást vetni a leggyorsabb gazdasági növekedést produkáló országokra, és rögtön kiderül, hogy a fejlődésnek nincs univerzális receptje. A kínai, a chilei, a botswanai és a szingapúri, a tajvani, a török és a hongkongi csoda szinte semmiben sem hasonlít egymásra. Amiből az következik, hogy univerzálisan alkalmazható csodaszer sincs.

„A fejlesztés ideológiájának ellentéte a szabadság. A társadalmakat nem lehet alávetni külső irányításnak. A siker persze a szabad társadalmak számára sem garantált. Ők is sok hibát követnek el, de ezekért nekik is kell megfizetniük, és tanulhatnak is belőlük, nem úgy, mint a fejlesztés ideológiájának átvételekor, amikor senki sem tehető felelőssé a kudarcért.”