A világ talán legismertebb hírcsatornája nem volt hajlandó terrorista szervezetnek nevezni a Hamászt, mondván, hogy ez sértené az objektív tájékoztatás elvét. Végül aztán mégis beadta a derekát.

A német közvéleményt sokkolta, hogy több német nagyvárosban a tiltás ellenére muszlim bevándorlók randalírozásba torkolló nyíltan antiszemita szimpátiatüntetéseket szerveztek a Hamász mellett. Kritikusok szerint lehullt a multikulturalizmusról a lepel, és feltárult a szakadék, amely az integrálatlan közel-keleti bevándorlókat elválasztja a többségi társadalom normáitól.

A világpolitikát sokáig a birodalmak, majd az egyéb nagyhatalmak közötti versengés határozta meg. A hidegháború idején kétszereplőssé egyszerűsödött a játszma. Ennek azonban vége. Elemzők szerint az újabb izraeli-palesztin konfliktus is arra utal, hogy a gyengélkedő nagyhatalmak miatt nőhet a bizonytalanság és a fegyveres válságok esélye.

Franciaországban az Izrael elleni támadást követő hat nap alatt száznál is több antiszemita cselekményt jelentett a rendőrség. Az ilyen esetek száma mindig megsokszorozódik, valahányszor a közel-keleti konfliktus kiéleződik. A szélsőbaloldal Izrael-ellenes, de a támadások szerzőit máshol kell keresni.

Az általánosan bevett vélekedések szerint Németország társadalma ideológiailag egyre megosztottabbá válik. Egy friss kutatás szerint valójában korántsem ilyen rossz a helyzet. A többség nagyon is hasonló értékeket vall, csak éppen a média és a politikusok a kultúrharc segítségével akarják növelni népszerűségüket.

A liberális politológus új könyvében élesen bírálja a woke identitáspolitikát, mondván, hogy lehetetlenné teszi a hagyományos baloldali értékek képviseletét, és a jobboldali populisták malmára hajtja a vizet. Bírálója szerint azonban nemcsak a baloldal, hanem minden politikai irányzat szükségképp identitáspolitikát is folytat.

Az Ötödik Köztársaság 1958-ban jött létre, és akkor mindenki biztos volt benne, hogy a Charles de Gaulle tábornok személyére szabott rendszer nem fogja túlélni az alapítót. Márpedig hatvanöt évvel később ma is áll, és aligha tűnik el a közöljövőben. Pedig sokan gondolják, hogy ideje volna.

A bevándorlás nemcsak az újonnan érkezettek és a régebb óta letelepedettek között kelthet feszültséget. Kaliforniában konfliktus támadt az indiai diaszpóra hindu nacionalista krémje és az alacsonyabb osztályból származók között, mert az állam be akarja tiltani a kaszt alapú diszkriminációt.

Olaszországban a két oldal közül egyiknek sincs többsége, de a választási rendszer gondoskodik róla, hogy a nagyobb kisebbség kormányt alakíthasson. Ez pedig újabban rendre a jobboldal. Az ok: a középosztály kiábrándultsága.

Az általánosan elfogadott szociálpszichológiai elméletek a félelemmel kapcsolatos különböző beállítottságokra vezetik vissza a liberálisok és a konzervatívok világnézeti különbségét. Egy friss kutatás szerint azonban nem a félelem a legalapvetőbb különbség a két oldal között, hanem hogy mennyire tartják élesen elválaszthatónak a világ leírására használt kategóriákat.

Az Egyesült Államokban jobb- és baloldalon is egyre többen kongatják a vészharangot a házasságok számának csökkenése okán. Kutatások sora bizonyítja ugyanis, hogy a házasságban élők boldogabbak és kevésebb az esélyük a lecsúszásra. A liberális publicista szerint mégis tévút a házasságot felírni szociális problémákra.

A közép-afrikai migrációs hullám nemcsak Európában vet nagy hullámokat, hanem az afrikai kontinens északi országaiban is. Az egykori kibocsátó országok bevándorlóországgá válnak, s közben erősödnek a bevándorlásellenes nacionalista mozgalmak és nő a fekete-afrikai migránsokkal szembeni ellenérzés.

Azt gondolnánk, hogy a modern, szabados világban könnyű párt választani, főleg az online randialkalmazások segítségével. Ehhez képest feltűnő, hogy egyre több a kényszerszingli, aminek súlyos társadalmi és demográfiai következményei vannak.

A múlt század eleje a szociáldemokrácia felemelkedését hozta, a korunkban pedig, hasonlóképp szinte a semmiből, jelentős politikai tényezővé kezdenek válni a populisták. Nem utolsó sorban az értelmiségi elit hibájából. Ha így megy tovább, övék lesz a huszonegyedik század.

Néhány éve úgy tűnt, hogy hamarosan Kína lehet a világ vezető hatalma. Újabban azonban egyre több elemző szerint az összeomlás szélén áll. A kétkedő kommentátor szerint a kommunista ázsiai hatalom hanyatlása a Nyugat vágyvezérelt álmodozása.

Az indiai származású epidemiológus nagyot csalódott, amikor a társasági médiavállalatok állami nyomásra eltávolították a Covid-ügyben közzétett közleményeit, mivel ellentmondtak a kormány álláspontjának. A bíróság neki adott igazat. Annak ellenére, hogy egészségügyi veszélyhelyzet volt hatályban.

Az Egyesült Államokban, a nyugati világ még mindig legvallásosabb országában a fehér evangéliumi keresztények egyre inkább üldözöttnek érzik magukat. Ennek elsődleges oka a melegek és a transzneműek társadalmi elfogadottságának növekedése. A párbeszéd hiánya mélyülő megosztottsággal és mindkét oldalon erősödő radikalizációval jár.

A liberális jogtörténész szerint a liberalizmus válságát maguk a liberálisok idézték elő és tartják fent azzal, hogy továbbra is a hidegháborús logika szerint gondolkoznak. Az állam túlterjeszkedésétől és a diktatúrától rettegnek, holott pozitív üzenetet kellene megfogalmazniuk, a hatalmat pedig arra kellene használniuk, amire való: kormányzásra.

Az angolszáz világban a sajtó nem is olyan régen még azt tekintette feladatának, hogy tárgyilagos képet nyújtson az eseményekről, a vélemények pedig maradjanak a kommentárokra. Mára ennek vége: a fogyasztó egyenirányított tájékoztatást kap. Legfeljebb az egyenirányt választhatja meg.

Peter Turchin már egy évtizede azt jósolta, hogy Amerika és Európa 2020 körül súlyos válságba kerül az egyenlőtlenség növekedése és az elittúltermelés következtében. Új könyvében megismétli a próféciát, ám történelmi példákra hivatkozva állítja, hogy még elkerülhető a teljes összeomlás.