Egyre-másra születnek a csőd szélén álló nyomtatott lapok megmentését célzó tervek. Most éppen az vetődött fel, hogy az online kiadásokat is fizetőssé kellene tenni. Az amerikai publicista szerint azonban az olvasók nem hajlandók fizetni a hírekért.

„Mostanában újra előkerült az ötlet, hogy az internetes újságok tartalma csak előfizetési díj ellenében legyen elérhető. Az online kiadások miatt ugyanis csökken a nyomtatott lapok előfizetőinek száma és a lapok reklámbevétele – írja Michael Kinsley amerikai publicista az International Herald Tribune-ban.

A csőd szélén álló újságok megmentésével kapcsolatban szinte hetente újabb ötlet kerül elő. A Metazin is beszámolt Jürgen Habermas javaslatáról. A tekintélyes filozófus azt indítványozta, hogy a közszolgálati szerepet betöltő lapokat – a közszolgálati rádió- és tévécsatornák mintájára – részesítsék állami támogatásban. Egy tekintélyes amerikai értelmiségi felvetette, hogy az egyetemi diákok ösztöndíját ki kellene egészíteni napilap-előfizetéssel. Talán Nicolas Sarkozy francia elnök is tőle kölcsönözte az ötletet, hogy minden francia állampolgár napilap-előfizetést kapjon az államtól a 18. születésnapjára. Két amerikai pénzügyi elemző szerint gazdag emberbarátoknak kell megmenteniük a sajtót – és a demokráciát.

Ahogy Kinsley is utal rá, felvetődött, hogy a napilapok tömörüljenek kartellbe, és tegyék előfizetőssé online kiadásukat, hogy így gondoskodjanak a bevételről – és a fennmaradásról. Walter Isaacson a Time magazin felelős szerkesztője indítványozta, hogy a lapok online kiadásait néhány centes mikro-előfizetési díj ellenében lehessen csak elolvasni.

Kinsley nem fűz nagy reményeket a kezdeményezéshez. Az olvasók ugyanis megszokták, hogy ingyen kapják a híreket. Igaz ugyan, hogy a nyomtatott újságokat nem adják ingyen – de a papír áránál is kevesebbet kell fizetni értük. Kinsley számításai szerint a Washington Post előállításához példányonként naponta 2 dollár 70 centnyi papírt használnak fel, az előfizetők viszont mindössze 1 dollár 80 centet fizetnek a lapért – és akkor a nyomdafestéket, a kézbesítési költségeket és persze a hírek előállításának árát még nem is számoltuk. Vagyis a hírekkel telenyomtatott papír kevesebbet ér, mint az üres.

De még ha az olvasók hajlandók lennének is fizetni, a havi két dolláros mikro-előfizetési díj aligha menthetné meg az újságokat. Egy nagyobb, egymilliós példányszámú napilap, például a londoni Times évente 24 millió dolláros többletbevételre tehetne szert a mikro-előfizetési díjakból. Ez azonban csak csepp a tengerben: a Times tavalyi hirdetési bevétele egymilliárd dollárt tett ki, és az előfizetésekből is befolyt 668 millió dollár.

Kinsley mindazonáltal nem pesszimista. Úgy véli, hogy a nagy napilapok valahogy majd csak átvészelik a válságot, ellentétben a kisebb példányszámban megjelenő újságokkal. Ahogy javulnak a gazdasági kilátások, újra megjelennek majd a hirdetők, s a válságot túlélő nagy lapok rendkívül jó helyzetben lesznek: nem kell a kicsikkel osztozkodniuk a reklámbevételeken.