Hajlamosak vagyunk egyre újabb fogyasztási cikkekben keresni a boldogságot, de a hatás átmeneti, és egyre csökken. Jobban járnánk, ha ajándékra vagy élményekre költenénk – derül ki amerikai pszichológusok kutatásaiból.

„Néhány kutató azt a régi feladványt próbálja megfejteni, vajon megvásárolhatjuk-e a boldogságot, és arra a következtetésre jutnak, hogy bizony megvásárolhatjuk, ámde nem minden módszer egyaránt célravezető” – írja Drake Bennett a Boston Globe-ban.

A boldogság és a pénz összefüggése gyakori kutatási téma, a Metazin is számos szakcikket ismertetett már ebben a tárgykörben. A kutatók rendszerint elfogadják az ősi tételt, hogy a pénz nem boldogít, de természetesen nem elégszenek meg ennyivel. Például kiderítették, hogy ha a magunk pénze nem tesz is feltétlenül boldoggá, azért a másiké, ha túl soknak látjuk, boldogtalanságot okoz. Amerikai diákok között végzett vizsgálatokból kiderült, hogy a mai ember hajlandó kevesebbet keresni, ha az a kevesebb ugyanannyi, mint a mások jövedelme. A kutató ezen az alapon azt tanácsolta: adóztassák meg alaposan a magas jövedelmeket már azért is, mert mások boldogságát csökkentik. Ily módon, ha a pénz nem tesz is boldogabbá, az adó igen.

Az egyenlőség abban az értelemben is boldogít, hogy az egyenlőtlenség betegséget idéz elő: rosszabb élethez vezet. Volt, aki kimutatta, hogy az emberek ott a legelégedettebbek életükkel, ahol a legmagasabbak az adók, nevezetesen Észak-Európában. Ebből persze – jegyezte meg a Metazin – nem következik, hogy Amerikában sokkal boldogabbak lennének a polgárok, ha hirtelen megnőne az adókötelezettségük. Sőt, mint a konzervatív elemző kimutatta, az emberek nem is az egyenlőségtől boldogok, hanem az esélyegyenlőségtől. Ha magas adókkal egyenlőséget teremtünk, azzal nem nyitjuk meg a felemelkedés lehetőségét. Oktatásra, esélyteremtésre kell pénzt adni, nem jövedelemkiegyenlítésre.

Drake Bennett most egészen más oldalról közelíti meg a pénz és a boldogság összefüggését. Pszichológusok és közgazdászok felmérték, hogy az alapvető szükségletek kielégítését meghaladó jövedelem már nem emeli jelentékeny mértékben az elégedettség szintjét. Ha az emberek tudatosan a boldogságot céloznák meg költekezésükkel, egészen másra szánnák pénzüket, mint ami ma általános.

Ma, akinek pénze van, vásárlásai révén másokkal kíván versengeni, illetve egy bizonyos csoporthoz való tartozását akarja kifejezni és erősíteni. De ezek a hatások múlandóak. Ezzel szemben, ha jótékonyságra vagy élményekre (utazásra, társasági együttlétre) költ, tartósan emelkedik a boldogság szintje. Ezt a kutatók kísérletekkel is igazolták.

Másfelől azonban az is kiderült a kísérletek során, hogy a pénz gondolata, sőt tudatalatti észlelése is visszatart a jótékony célú és társasági jellegű költéstől. A kutatók egy része a megállapításokon kívül javaslatokat is megfogalmaz a tudatos, boldogságkereső pénzfelhasználás elősegítésére. Például indítványozzák, hogy a vállalatok ne a menedzsment szintjén döntsék el, mire fordítják jótékony célú keretüket, hanem egy részét osszák el az alkalmazottak között, s döntsék el ők, milyen jótékony célra szánják. A cégeknek ez semmibe sem kerülne, az alkalmazottak viszont boldogabbak lennének tőle.