A jobboldal arra figyelmeztet, hogy a társadalombiztosítási kiadások növekedése hosszú távon nem finanszírozható. A baloldal szerint a jobboldal privatizálni akarja a nyugdíjrendszert. Finisébe érkezett az amerikai képviselőházi és szenátusi kampány.

„George W. Bush a napokban úgy nyilatkozott, hogy elnöksége legnagyobb kudarcának a meghiúsult nyugdíjreformot tekinti. A kijelentés kapóra jött Nancy Pelosinak, a képviselőház demokrata elnökének: elmondhatta, hogy a Demokrata Párt hatalmas győzelmet aratott Bush terveinek megvétózásával” – olvassuk a Huffington Post hírösszefoglalóját.

Mint arról a Metazin is beszámolt 2005-ben, George W. Bush a nyugdíjrendszer privatizálásával szerette volna csökkenteni a társadalombiztosítási kiadásokat. A jelenlegi felosztó-kirovó rendszert elkülönített magánszámlákkal akarta felváltani. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy a jogosultak nyugdíjba vonuláskor a saját számlájukon összegyűlt megtakarítást kapják vissza, szemben a mostani rendszerrel, ahol a jelenlegi befizetők járulékai fedezik az aktuális nyugdíjkifizetéseket. A reformok lehetővé tették volna azt is, hogy az egyéni számlákon elkülönített megtakarításokat a tőzsdén fektessék be.

A jobboldal az egyéni felelősség növelésére, a kiadáscsökkentésre és a megtakarítások ösztönzésére hivatkozott. A jobboldali aggodalmakat eltúlzottnak tartó és a privatizációt ellenző baloldal a szolidaritás elvét hangsúlyozta, és arra figyelmeztetett, hogy a magánnyugdíj-pénztárak többet költenek magukra, mint az állami nyugdíjrendszer. Hozzátették, hogy a részvényekbe fektetett megtakarítás rendkívül kockázatos, és az sem zárható ki, hogy a magánnyugdíj-pénztárak csődbe mennek. Végül a baloldal győzött: Bush elnök visszavonulót fújt, és letett a rendszer átalakításáról.

A nyugdíjrendszer privatizációja azonban ismét előkerült a november 2-án esedékes képviselőházi és szenátusi választás finisében, miután George W. Bush egy interjúban kifejtette, hogy elnöksége legnagyobb kudarcának a nyugdíjreform kudarcát tartja.

A demokraták kaptak az alkalmon, és lecsapták a magas labdát. Pelosi arra hívta fel a figyelmet, hogy a jobboldal továbbra sem mondott le a nyugdíjrendszer privatizációjáról, ami a nyugdíjak jelentős csökkenésével járna. Vagyis – vonta le a következtetést ­– a privatizációnak és a megtakarítások részvényekbe fektetésének csak a spekulánsok látnák hasznát.

A privatizáció eredményeképpen „az amerikai munkavállalók megtakarításai a Wall Street-i kaszinóban végezték volna” – tette hozzá Dennis Kucinich demokrata képviselő. A tőzsdén befektetett nyugdíj-megtakarítások értéke a gazdasági válság miatt bekövetkezett tőzsdei mélyrepülés során 40 százalékkal csökkent volna, ami amerikai nyugdíjasok millióinak megélhetését lehetetlenítette volna el. (Igaz, azóta az árfolyamok nagyjából visszakapaszkodtak a válság előtti szintre.)

Azzal azonban a baloldal is tisztában van, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távon nem tartható fenn. A társadalom elöregedésével ugyanis a befizetők száma csökken, a nyugdíjjogosultaké nő. Bár a rendszer jelentős tartalékokat halmozott fel állampapírokban, ezek néhány évtized múlva elfogynak. Mindenesetre Barack Obama nem hagy kétséget afelől, hogy ellenzi a privatizációt, és inkább a gazdagok nyugdíjjárulékának növelésével kívánja egyensúlyba hozni a felosztó-kirovó rendszert.