„A globalizált kapitalizmus mai formájában erodálja a liberális demokrácia társadalmi alapját, a középosztályt” – írja a Foreign Affairs  hasábjain Francis Fukuyama.

A történelem vége című tanulmány szerzője az elmúlt húsz évben többször igazított már tételén, sőt, mint a Metazinban is olvasható volt, azt is megírta, hogy a könyvének címében szereplő állítást sosem gondolta szó szerint, valójában csak a liberális demokrácia végső győzelmét jövendölte. Később aztán többször finomított az elméleten, és kevésbé optimistán nyilatkozott. De soha nem ment olyan messzire, mint ezúttal: most egyértelműen azt veti fel, megakadályozható-e egyáltalán a húsz éve győztesnek hirdetett modell hanyatlása.

Általánosan elfogadott tétel, hogy a stabil demokráciákhoz kiterjedt középosztályra van szükség, s hogy a nagy gazdagság és nagy nyomor ellentétével jellemezhető társadalmakban viszont az oligarchikus uralomnak vagy a populista forradalomnak vannak nagyobb esélyei – állapítja meg Fukuyama. A marxizmus azért is szenvedett hajótörést, mert nem igazolódott az a feltevése, hogy egyre inkább a proletariátus fogja alkotni a társadalom többségét. Ellenkezőleg, a középosztály lett a többség, mármint a fejlett társadalmakban, ahol ennek megfelelően liberális demokráciák jöttek létre. És ma már nem csupán 45 ilyennek minősülő ország van, mint 1970-ben, hanem 120-nál is több.

Csakhogy mi lesz akkor, ha a technika és a globalizáció fejlődése nyomán csupán a polgárok kisebbsége tudja megőrizni középosztálybeli státusát? „Márpedig rengeteg jel mutat arra, hogy ez a folyamat már meg is kezdődött.” Az Egyesült Államokban a 70-es évek óta nem nő a medián reálkereset. Ezt még kivédték a családok, mert áttértek a kétkeresős modellre, s így nőtt az életszínvonaluk. Csakhogy az új technológiák egyre szűkebb rétegeknek nyújtottak magasabb jövedelmet, és Amerika nem volt hajlandó a jövedelem-átcsoportosításra. Ehelyett olcsó hitellel finanszírozta a középosztály kiadásait. Az így kialakuló hitelbuborék kipukkadása azonban válságot okozott, és ma már megkezdődött a középosztály lecsúszása: egyre többen képtelenek lakást venni, megfelelő egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást fizetni.

Fukuyama zavarba ejtőnek minősíti, hogy a válság hatásaként kibontakozó populizmus ez idáig jobboldali formát öltött. Ennek fő okát abban látja, hogy a baloldal eszmeileg kiüresedett, és nem képes reális elképzeléssel előállni arról, miképp lenne megőrizhető a középosztályok társadalmi státusa. A marxisták kiöregedtek, a fiatalabbak pedig a posztmodernizmust, a multikulturalizmust, a feminizmust választják, amelyeknek mindegyike távol áll a ma még többségi középosztály konzervatív világképétől. A hagyományos jóléti állam már a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt is fenntarthatatlan, ha a rendszer nem változik. Fukuyama szerint a megoldást a globalizmus féken tartásában és a javak egyenlőbb elosztásában kell keresni, és ehhez a jobboldal és a baloldal eszköztárából egyaránt meríteni kell. Úgy gondolja, hogy szakítani kell a neoklasszikus elmélet individualista alapelveivel, de ennél részletesebb megoldás nincs a kezében. A történelemnek olyannyira nincs vége, hogy minderről még csak most kell kezdődnie a vitának. Igaz, sürgősen.