„Miért rossz a kapitalizmus imidzse?” – teszi fel a kérdést Charles Murray libertárius politológus a Wall Street Journal hasábjain.
A kapitalizmusnak köszönhetően a jólét soha nem látott mértékben növekedett. Azokban az országokban, amelyek kimaradtak a kapitalista fejlődésből, az emberek ma is nyomorban élnek – írja Murray. Hogy a baloldal kritikus, az nem meglepő, az viszont már annál inkább, hogy újabban a jobboldal is egyre bizalmatlanabb a piaccal szemben, és a szabad verseny korlátozását szorgalmazza.
Murray szerint a kiábrándulás oka az, hogy a kapitalizmus a nyolcvanas évek óta egyre kevésbé szól a piaci versenyről. A kapitalizmus korábbi sikere abban állt, hogy széles rétegek előtt nyitotta meg a felemelkedés lehetőségét a szabad verseny révén. Az elmúlt évtizedekben azonban a kapitalizmus mindinkább a pénzpiacokat jelenti. A tőzsdei spekulációból szerzett gazdagságnak viszont nincs társadalmi hozadéka, ellentétben a termelésből történő vagyonszerzéssel, ezért az ilyen felemelkedés nem is tekinthető erényesnek.
A kapitalizmus imidzsproblémájának másik oka, hogy a jelentős tőkével és politikai befolyással rendelkező vállalatok a piaci verseny korlátozásával sikeresen konzerválták előjogaikat – folytatja Murray. A kormány ahelyett, hogy a nyílt versenyt felügyelte volna, kiszolgálta a nagyvállalatok és a nagytőkések érdekeit. Például olyan ostoba és fölösleges szabályozásokat vezetett be, amelyeknek kizárólag a tőkeerős vállalkozások tudtak megfelelni, a kisebb cégek viszont kiszorultak a piacról. Vagy olyan támogatási rendszert hívtak életre, amely a piacképtelen területek segítése érdekében pénzt vont el a versenyképes szektorokból. Murray szerint a gazdasági válság is annak az eredménye, hogy az állam kivonult a pénzpiacok ellenőrzéséből, hogy a bankok nyakló nélkül folyósíthassák a hiteleket.
A kapitalizmus megbecsültségének helyreállításához restaurálni kell az állam szerepét – fejti ki Murray. A jólétet lehetővé tevő piaci verseny erősítéséhez elengedhetetlen a szabályok betartatása. Másrészt pedig egyszerűbbé kell tenni a szabályokat, hiszen a túlszabályozás megöli a vállalkozói szellemet.
„Ha a kortárs konzervatívok túllépnének az állammal szembeni ideológiai ellenszenvükön, akkor rájöhetnének, hogy Amerikának szüksége van kormányra, amelyet persze meg kellene reformálni” – írja a kérdés kapcsán Francis Fukuyama az American Interestben.
Fukuyama szerint a jobboldal arányt tévesztett, és addig fokozta a kis állam ideológiáját, amíg hovatovább az állam bármilyen szerepe fölösleges tehernek tűnt. A gazdasági válság fájdalmas tanulsága, hogy a piac nem tud mindent jobban. Ha az állam élt volna hatalmával, és fellépett volna a bankok túl nagyra növekedése és a befektetési illetve a kereskedelmi tevékenységek együttes folytatása ellen, akkor a teljes gazdasági összeomlást elkerülendő, nem kellett volna 2008-ban csillagászati állami összegekkel megmenteni a pénzintézeteket a csődtől. Ha a konzervatívok nem indítottak volna ideológiai harcot az állam ellen, talán ma nemcsak a baloldalon, de a jobboldalon se lennének olyan hangosak a populisták – véli Fukuyama.